Kun Árpád

(Karcag, 1865. augusztus 29. – Mezőtúr, 1947. július 26.)

Református családban született Karcagon, 1865. augusztus 29-én. Édesapja Kun János református kántor, édesanyja Takács Zsuzsanna. Első feleségétől, Patek Máriától elvált (kölcsönös vádak: csábító, avagy prostituált), második felesége Kovács Borbála (-1952; 68 évesen hunyt el; házasság: 1908. január 21. Tasnád; Kovács István tasnádi birtokos lánya) volt.
Első feleségétől született gyermeke, ifjabb Kun Árpád (1892-), a „csodagyerek” volt, akit kezdetben az apja nem vállalt fel. A fantasztikus tehetséggel megáldott hegedűművész gyermekről elragadtatással írt a New York Times, a The Evening World is. Jókai Mór utolsó nizzai tartózkodása alatt hallotta játszani:

„(...) Oly csodatünemény, kit a széles világ
Magasztal, útjára hull arany és virág (...)”.

Középiskoláit a mezőtúri református gimnáziumban, illetve Szarvason végezte. A jogi egyetem után politikusi pályára lépett: már 1896-ban próbálkozott a városvezetői állás elnyerésével, ekkor azonban Ádám Sándor nyerte el a tisztséget; míg Kun az árvaszéki ülnöki állással vigasztalódott. Erről az állásról azonban hamarosan lemondott – a magyarázatok azonban ellentmondásosak (önként, avagy fegyelmivel)…
A mezőtúri politikai élet egyik meghatározó alakja volt. Összesen másfél évtizeden át irányította a várost: 1900-1905, 1910-1918, 1919 és 1921 között.
1900-ban – Ádám lemondása után – egyedüli jelöltként lett Mezőtúr polgármestere, és így ő fogta meg „a város kövér tehenének legtejelőbb tőgyét”. Megválasztása után élesen támadták személyét, politikusi tevékenységét: „a jogi fogalmakkal tisztában nincsen”, „nem ilyen komoly hivatalra való ember", „sohasem jött be hivatalába rendes időben”, „plagizált” (1899 – szegedi államfogházi „élmények”), „csábító, vértagadó”...
1905-ben Szilágy vármegye tasnádi kerületében országgyűlési képviselővé választották (függetlenségi és 48-as programmal), 1906-ban szintúgy.
1910-ben sikeresen tért vissza a helyi politikai életbe, miután – Ádám Ferenccel szemben – ismét polgármesterré választották.
A Nagy Háború nehéz éveinek egyik feltűnő esete volt az úgynevezett „asszony-zendülés”, amikor az élelmiszerjegyekre várakozók először csak a polgármestert inzultálták, majd szinte megostromolták a városházát. A csendőrök és a katonaság erőteljes fellépése vetett véget aztán az eseményeknek.
A háború utáni vizsgálatok számos problémát állapítottak meg a városvezető munkájában. Így kiemelték, hogy közcélra ugyan, de szabályellenesen gyűjtött adományokat, a kőolaj kiosztása, a gabona rekvirálása, a vetőmagvak zsákjainak kezelése közben pedig megsértette hivatali kötelességeit. Kun erre úgy reagált, hogy a felsorolt vádpontok alapján „bármelyik köztisztviselőt el lehetne állásától mozdítani”, és bízik abban, hogy „nem fognak belőle politikai mártírt csinálni”.
1918 őszén távozott állásából, azonban Bódi Antal 1919 nyári lemondása után a Mezőtúron székelő román katonai parancsnok benne látta a megoldást. 1919-ben az ő háza volt a főhadiszállása a „vörösöknek, majd a románok őrnagyának, meg Horthy álruhás hírszerző tisztjeinek”.
1919-től 1921-es lemondatásáig ismét polgármester volt.
A mezőtúri Ébredő Magyarok Egyesületének elnöke volt. 1927-ben elhagyta Mezőtúr városát, Budapestre költözött, és csak másfél évtized múlva költözött vissza.
1928-ban tagja volt annak a vármegyei delegációnak, amely részt vett a New York-i Kossuth-szobor leleplezésén.
1945 után nemcsak 37 holdját kobozták el, illetve nyugdíja folyósítását akadályozták (Kun: „éhhalálnak vagyunk ítélve!”), hanem „népellenes bűntett” miatt eljárás indult ellene. 1945. június 14-én megtörténik Kun Árpád előzetes letartóztatása, azonban öt nap múlva – a volt polgármester súlyos szívpanaszai miatt – mindezt megszüntetik.
A letartóztatás és az „alaposan várható elítéltetés” oka az Egyetértés, illetve a Mezőtúr és vidéke című mezőtúri lapokban megjelent cikkei voltak.
1947 tavaszán Farkas Sándor népügyész a nyomozást megszüntető határozathoz kéri az illetékesek hozzájárulását. Az indoklás meglehetősen ritka ezekben az időkben: „[…] teszem ezt abból az indokból, hogy a 83 éves gyanúsítottal szemben a bűnvádi eljárás lefolytatása és alaposan várható elítéltetése a demokratikus igazságügyi intézmények iránt a közvéleményben rendkívüli visszahatást és ellenérzést váltana ki”. A válasz is hamarosan megérkezett: ebben tájékoztatják a szolnoki népügyészség vezetőjét, hogy a megszüntetéshez nem járulnak hozzá, illetve utasítják arra, hogy a „gyanúsított ellen a Nbr. 17. § 4. pontjába ütköző népellenes bűntett miatt emeljen vádat”. Ez meg is történt.
Kun Árpád azonban nem érhette meg az 1947. november végére kiírt tárgyalási napot, ugyanis július 26-án elhunyt.
A polgármester életútja nem csupán az egykori mezőtúri közéletben heves érzelmeket kiváltó cikkei és viharos élete, vitatott személyisége miatt lehet érdekes, az életével kapcsolatos levéltári kutatások a két világháború közti megyei politikai közélet egyik színes egyéniségének életébe és a második világháború utáni népbíróságok működésébe egyaránt bepillantást nyújtanak.

(B. G.)

Források:

- MNL JNSZML XXV.1. Szolnoki Népügyészség iratai 525/1947.
- Bojtos Gábor: Lenk Gyula. A karcagi származású darabont-főispán. Kézirat.MNL JNSZML VII.1. Szolnoki Népbíróság iratai 67/1947.
- Egyetértés, 1939.08.13.
- Mezőtúr és vidéke, 1898. március 20., 1905. december 14., 1917. július 4., 1924. november 30.
- MNL JNSZML IV. 407. Alispáni iratok 357/1905., 6517/1921., 174/1946.
- MNL JNSZML IV. 407. Közigazgatási Bizottság iratai XI. 2261/1925.
- MNL JNSZML XXXIII. 1. Karcag református születési anyakönyv, 293/1865.
- MNL JNSZML XVII.540. Földigénylő Bizottság iratai, Mezőtúr. 1945-1947. XIX. Kun Árpád.

Képek: