Busa Ákos

(Tiszaörs, 1862. november 25. - Szolnok, 1916. augusztus 6.)

Római katolikus vallású, nemesi családban született 1862. november 25-én. Édesapja, Busa Vince Besenyszög község főjegyzője (?-1890. június 7. Besenyszög; 67 évesen hunyt el), aki 1850-ben pár hónapon keresztül (1850. február 28.-1850. október 31.) Heves és Külső-Szolnok vármegye tiszafüredi járásában volt díjnok, édesanyja Pamlényi Mária (?-1884. június 5. Besenyszög; 44 évesen hunyt el).
1889-ben tűnt fel a vármegyei közigazgatásban, igaz ekkor még csak egy sikertelen szolgabírói állásra való jelentkezés kapcsán. Két év múlva először helyettes szolgabíró, majd szolgabíró lett a tiszai alsójárásban. Az 1893-ban tomboló kolera-járvány kapcsán Hajdu Sándor alispán mellett egyéb tisztviselőket is elért Almásy Géza főispán erélye – Szombathelyi Endre főszolgabíró felfüggesztése és fegyelmi eljárása miatt Busa Ákos lépett elő főszolgabíró-helyettesként. A következő években többször is próbálkozott a helyváltoztatással: jelentkezett a központba aljegyzőnek, illetve a tiszai felső járás főszolgabírójának – sikertelenül. 1895-ben már tiszteletbeli főszolgabíróként választották meg III. aljegyzőnek. A következő évben azonban visszatért első állomáshelyére, mivel megválasztották a tiszai alsó járás főszolgabírájává. Itteni megbecsültségét jól mutatja, hogy főszolgabírói működésének 10. évfordulójára ünnepséget rendeztek Tiszaföldváron, amelyen a vármegye vezetői mellett a tisztikar is köszöntötte:

„Kedves Barátunk!
A midőn 10 éves főszolgabírói működésed évfordulójának küszöbén járásod közönsége lelkes egyértelműséggel és örömmel ünnepel, mi, vármegyei tiszttársaid is a becsületes szeretet és elismerés érzésével sietünk hozzád.
Meleg szívvel köszöntünk közpályád e nevezetes pontján. Gondolatunk átfutja a lefolyt tíz esztendő nagy idejét: emlékezetünkbe visszatér az a nap, a midőn járásod közönsége már ismerte kiváló képességedet, lelkesen tömörült össze jelöltséged mellett s a vármegye közgyűlése a fontos főszolgabírói székbe zajos örömmel ültetett bele; látjuk, hogyan töltötted be tartalommal évről-évre mind tökéletesebben és sikeresebben azt a nagy keretet, a mit a törvények és a közfelfogás a kiváló vezető tisztviselő szolgálatához felállítanak; látjuk, hogyan párosítottad működésedben az erélyt és szeretetet, milyen mély kötelességérzettel és buzgalommal gondoztad járásod érdekeit, s hogyan nőtt irántad mind erősebbé, a jók és igazak elismerése, tisztelete és ragaszkodása. (…)”

Busa különösen fontosnak tartotta, hogy járása gazdasági szempontból is előbbre tudjon lépni, éppen ezért kiemelt figyelmet fordított a tiszazugi gyümölcstermesztés fellendítésére (Lásd: „Busa Ákos: A Jász-Nagykun-Szolnokvármegye tiszai alsó járásában fekvő szőlőskertek bor-gyümölcs- és pálinka termelésének ismertetése” című munkáját). Munkáját a vármegye is elismerte: 1907-ben a járási gyümölcs-kiállítás megrendezéséért emelték ki.
Másfél évtizedes főszolgabírói munkáját „nagy tudással, jóakarattal és vasszorgalommal” végezte.
1910-ben – közfelkiáltással – vármegyei árvaszéki elnökké választották. 1916. augusztus 6-án bekövetkezett haláláig az intézmény élén állt. Hat éves munkáját az árvaügyek, a hadiárvák és a hadiözvegyek érdekében „országos jelentőségűnek” és „áttörőnek” értékelték, mivel nevéhez fűződött az úgynevezett „árva-pártfogói intézmény” megteremtése, mely „a kormánynál is meghalgatást talált, általánosságon elfogadták és elrendelték azt az egész ország árvaszékeinél”.
Óriási részvét mellett végbement temetése után („Egy egész nagy vármegye árváinak ezrei siratják, kiknek szeretettel teljes, gondoskodó atyjuk volt”) úgy döntött a vármegyei közgyűlés, hogy sírját megyei gondozás alá veszik, illetve a felállítandó sírkőre is előterjesztést tettek. Minderre azonban a világháború miatt nem került sor. 1918-ban Tiszavárkony, Kunszentmárton, Vezseny. Szelevény képviselőtestületei döntöttek arról, hogy Busa síremlékére adományokat szavaznak meg, ám a közgyűlés csak 1920-ban mondta ki ismét, hogy méltó síremléket állít, és misealapítványt létesít.
Sírját felszámolták.

(B. G.)

Források:

- MNL HML XXXIII. 1. Tiszaörs római katolikus születési anyakönyv, 81/1862.
- MNL JNSZML XXXIII. 1. Besenyszög római katolikus halotti anyakönyv, 34/1890.
- MNL JNSZML XXXIII. 1. Besenyszög római katolikus halotti anyakönyv, 53/1884.
- MNL JNSZML XXXIII. 2. Szolnok halotti anyakönyv, 517/1916.
- MNL JNSZML IV. 405. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye Törvényhatósági Bizottságának jegyzőkönyvei 596/1889., 186/1891., 551/1893., 914/1894., 2382/1895., 950/1896., 583/1907., 683/1910., 441/1916., 148/1920.
- MNL JNSZML IV. 407. Alispáni iratok, 7607/1920.
- Heves megye történeti archontológiája (1681-) 1687-2000. Szerk. Bán Péter. Eger, 2011. 144.p.
- KEMPELEN Béla: Magyar nemes családok. In: Arcanum DVD könyvtár IV. Családtörténet, heraldika, honismeret. Budapest, 2003.
- OROSZ Ernő: Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családjai. In: Arcanum DVD könyvtár IV. Családtörténet, heraldika, honismeret. Budapest, 2003.
- Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 1906. november 25.
- Haladás, 1916. augusztus 13.

Képek: