Dr. Pénzes Sándor

(Jászberény, 1883. október 29. - Jászberény, 1951. október 9.)

Tiszti főügyész, polgármester. Tősgyökeres jászberényi család leszármazottja, apja Pénzes István földbirtokos, városi tanácsnok, anyja Kiss Kesik Terézia volt. Alsó- és középfokú tanulmányait szülővárosában, jogi tanulmányait Budapesten, Berlinben és Kolozsvárott végezte. 1911-ben Marosvásárhelyen ügyvédi képesítést szerzett. Ezután Jászberényben megkezdte ügyvédi praxisát, amely mellett a katolikus egyház jogtanácsosi feladatait is ellátta. 1914-ben városi tiszti főügyésznek választották meg, és ettől kezdve több mint három évtizedig folyamatosan a jászberényi közigazgatás szolgálatában állt. Az I. világháború alatt átmenetileg a hadbavonult városi rendőrkapitányt is helyettesítette. Az országos politikai életbe hamar bekapcsolódott. Családi indíttatása révén Apponyi feltétlen hívei közé tartozott. Jászberény nagynevű országgyűlési képviselőjének halála után Pénzes elvállalta a Nemzeti Egységpárt, majd ennek utódja, a Magyar Élet Párt városi elnöki tisztségét. Így ő fogadta Imrédy Bélát, Antal Istvánt, majd Takách-Tolvaj Józsefet, a jászberényi választókerület képviselőit. Friedvalszky Ferenc nyugdíjba vonulása után, 1940. december 5-én a képviselő-testület nagy többséggel Pénzes Sándort választotta polgármesternek.

Pénzes városvezetői működése a II. világháború időszakára esett, ennek ellenére a gyalogsági laktanya felépítésen kívül jelentős egészségügyi, szociális és kulturális fejlesztésekre is sor került Jászberényben. Kiterjesztették a szegénygondozást, járványkórházat létesítettek, polgári fiúiskola épült, A jégkár- és árvizek által sújtott jászberényi gazdák részére pénzbeli támogatást biztosítottak, a Levente Otthont és az ipartestületet megfelelő épületben helyezték el. A helyi Vöröskereszt Egylet, melynek a polgármester volt az elnöke, önkéntes ápolónőket és műtősöket képzett ki. Pénzes Sándor búcsúztatta a frontra induló katonákat és fogadta a hazatérteket. Gyűjtéseket szervezett a hadigondozottak részére. Ám, mint a város első tisztviselője ő felelt a gettórendelet végrehajtásáért és közvetetten a deportálásokért is. A gettó kijelölését valószínűleg szándékosan húzta-halasztotta, de végül mégis eleget kellett tennie a felsőbb utasításnak. Korábban elhunyt felesége, Weisz Margit zsidó családból származott és talán ez is befolyásolta a polgármestert intézkedéseiben.

Pénzes Sándor 1944 őszén a kiürítési parancsnak nem tett eleget és Jászberényben maradt. A szovjet csapatok bevonulása után a rendkívüli körülmények között is tovább folytatta munkáját, ám a kommunista befolyás alatt álló Nemzeti Bizottság tagjai 1945. március1-jén határozatot hoztak leváltásáról és helyére a maguk jelöltjét állították. Noha a főispán törvénytelen beavatkozásukat nem hagyta jóvá, április elején Pénzes maga mondott le állásáról. Két hónappal később letartóztatták, majd népbíróság elé állították. Többek között felrótták neki, hogy a kormánypárt helyi elnökeként, majd polgármesterként Jászberény háborús bűnösnek nyilvánított országgyűlési képviselőivel tartott kapcsolatot. 1947. októberében Pénzes Sándort a Szolnoki Népbíróság felmentette a vádak alól. A volt polgármester négy évvel később cukorbetegség következtében halt meg. Közvetlen örökösei nem maradtak hátra.

(B. G.; Cs. G.)

Források:

- SUGÁRNÉ Koncsek Aranka: Jász történelmi arcképcsarnok. Jászberény, 2003. 180-181. p.
- http://www.selena-iusta.hu/contentpage/elhunytak-a-jaszsagban/famousperson/137
- GYURKÓ Istvánné: Jászberény régi polgármestereiről. In: Jászsági Évkönyv. 2002.
- http://epa.oszk.hu/02200/02295/00010/pdf/EPA-02295_Jaszsagi_Evkv_2002_Gyurko.pdf
- KISS E. 2006. 90-91. p; 109-110. p; 113-114. p.
- MNL JNSZML XXIV. 105. Szolnok Megyei Illetékkiszabási Hivatal iratai 3270/1953.
- Budapest Főváros Levéltára XXV. 2. b. Budapesti Népügyészség iratai 1948-2123.

Képek: