Török Aladár

(Pest, 1861. - Budapest, 1918. 10. 31.)

Malomtulajdonos, polgármester. Nemesi származású volt, szülei: szili Török Imre és felső-eőry Pyerker Róza pesti lakosok. Jászberénybe második házassága révén került, amikor 1895. novemberében feleségül vette Ferenczy Leonát. Ezután felesége gőzmalmát ő működtette tovább. Virilis jogon tagja lett a képviselő-testületnek és hamarosan az úri pártnak nevezett városházi frakció vezéralakjává vált. A Koncsek István polgármester vezetése alatt álló parasztpárttal szemben az úri párt az iparosok, kereskedők és értelmiségiek érdekeit képviselte elsősorban a helyi pótadók megszavazásakor. Török Aladár azonban mégsem a helyi képviselő-testületi frakcióharcok révén, hanem az országgyűlési politikai küzdelmek miatt lett néhány évre Jászberény polgármestere. A Bánffy-kormány mindenáron Apponyi Albertnek, Jászberény országgyűlési képviselőjének megbuktatására törekedett, ezért a választások előtt rengeteg pénzt áldozott a Szabadelvű Párt helyi szervezetének megalakítására. Török Aladár ugyan 48-as érzelműnek vallotta magát, mégis teljes erővel a kormánypárti jelölt, Erdélyi Sándor belügyminiszter győzelme érdekében szervezkedett. Ám az 1896. október 27-én tartott országgyűlési választáson minimális többséggel mégis Apponyi kerekedett felül. Török Aladár kezdeményezésére a jászberényi Szabadelvű Párt megpetícionálta a választást, de a képviselőház IX. bíráló bizottsága Apponyinak mintegy megkegyelmezve, nem találta bizonyítottnak a választási csalás gyanúját. A döntés hátterében ugyancsak országos politikai érdek, Apponyi Nemzeti Pártjának és a Szabadelvű Párt vezetőinek közeledése állt.

Török Aladárt 1896. december 30-án a polgármestert helyettesítő első tanácsnoknak választották meg. Mivel Almásy László polgármester már ezen a napon, megválasztásakor lemondott, a város vezetése Török kezébe került. 1897. március 3-án mint egyedüli jelölt, ténylegesen is megszerezte a polgármesteri széket. A választás azonban nem ment végbe incidens nélkül. A szavazás megkezdése előtt Pethes Pál, a parasztpárti frakció által alkotott városi ellenzék egyik vezéralakja tiltakozott a polgármesteri tisztség betöltése ellen, mivel a Közigazgatási Bíróság még nem döntött az 1896. december 30-i tisztújítás ügyében. Az elnöklő alispán Pethes javaslatát, miszerint a polgármester választást el kell halasztani, elutasította. Erre a városi ellenzék képviselői tiltakozásuk jeléül, elhagyták a termet. Ezután Török Aladárt a hívei közfelkiáltással polgármesterré választották. A Közigazgatási Bíróság az 1896. december végi tisztújítást végül megsemmisítette. Ezért 1897. október 20-án újabb választást kellett tartani, de Jászberény polgármestere továbbra is Török Aladár maradt és a tisztviselői állások többségét a szabadelvűek, vagyis az úri pártból alakult liberális városi csoport jelöltjei nyerték el. A vármegye mindhárom tisztújításon a szabálytalanságok elnézésével is támogatta Török Aladárt és az új jászberényi városi vezetést. Ennek ellenére a helyi liberális csoport hatalmát nem sikerült megszilárdítani. A képviselő-testület jegyzőkönyveiből kitűnik, hogy 1897 és 1901 között rendkívül kevés közgyűlést hívtak össze, és ha a képviselők egy részét mozgósítani tudták, akkor nagyon sok ügyet tárgyaltak egyszerre. Vitára nem nyílt alkalom, csupán az előterjesztések megszavaztatására. Az apponyista képviselő-testületi tagok többsége el sem járt a közgyűlésekre. Aki megjelent közülük, a szabálytalanságokat és a képviselő-testület működésének törvénytelenségét ostorozta. A városházi ellenzék Török Aladárt különösen támadta. Kifogásolták, hogy Török még két éve sincs, hogy a város adófizetője, csupán a felesége jogán nem választhatták volna polgármesterré. A virilis névjegyzékbe pedig szabálytalanul azokat is felvették, akiket vagyoni helyzetük alapján nem illetett volna meg ez a jog, míg több közbirtokossági nagygazdát szándékosan kihagytak. A nyilvánvaló törvénysértések és működési zavarok ellenére a vármegyei közigazgatási bizottság és a Közigazgatási Bíróság a városi ellenzék panaszait alaptalannak nyilvánította, hogy Török Aladár és hívei uralmát továbbra is biztosítsa. A mandátumát féltő Apponyi Albert a botrányos jászberényi közállapotokat a képviselőházban és sajtóban is kiteregette. A kisváros belharcait erős túlzással állítólag az akkoriban dúló spanyol-amerikai háború jelentőségéhez hasonlította. A liberális “Jászberény és Vidéke” c. lap szerint állítólag a képviselőházban kijelentette: "Míg Amerika szeme a spanyol flottán, addig Európa szeme Jászberényen függ.".

Török Aladár az apponyista városi ellenzéket a közbirtokosság elleni támadásokkal is megpróbálta meggyengíteni. Tömegesen bírságoltatott mezőrendőri kihágásokért. Egy nádlopási ügyre hivatkozva betiltotta a testület évi közgyűlését és a közbirtokossági üléseket teljesen jogtalanul maga kívánta levezetni. A kormánytámogatásnak pozitív hozadéka volt viszont a jászberényi méntelep felállítása, melynek ügye régóta húzódott. Török kezdeményezésére 1898. december 29-én Jászberényben, Apponyi választókerületében a képviselő-testület hódolata jeléül Bánffy Dezső miniszterelnököt a város díszpolgárává választotta. Ám időközben az országos politikában a színfalak mögött fontos változások kezdődtek. Apponyi belépett a Szabadelvű Pártba és a Nemzeti Párt is beolvadt ide. A jászberényi liberálisokat jeges zuhanyként érte a fúzió híre. Török Aladár és hívei egycsapásra elveszítették a kormány támogatását és ettől kezdve az államhatalom a közbirtokosság vezetőit segítette a helyi liberális csoporttal szemben. 1899. márciusában lemondott a jászberényi liberálisokat hatalomra segítő Almássy Géza főispán. Lippich Gusztáv, az új főispán alighogy elfoglalta állását, 1899. június 24-én Jászberénybe utazott, saját szavai szerint azért, hogy a két városházi pártot kibékítse. Öt nappal később a hagyományos jászberényi Péter-Pál-napi ünnepségen durva egyházellenes provokációra került sor. A korabeli sajtótudósítás szerint "Szentföldi zarándokok megérkezése Jeruzsálemből" címmel "a felvonuláson bohócok és cigányok között szamárháton ment három kapucínus barátnak öltözött, kurjongató mesterlegény, egyik kezükben kereszttel, a másikban pedig olvasóval, melyet krumpliból, dióból, mogyoróból, éretlen almából és egresből fűztek össze. A kereszttel és olvasókkal verték a szamarakat és a körülöttük incselkedő gyerekeket, lányokat. És mindezt mosolyogva nézte Jászberény polgármestere..." Az ízléstelen jelenet sértette a vallásos embereket és az apponyista városi ellenzéknek a karneváli tréfa jelentőségének felnagyításával sikerült a lakosság és a közvélemény nagy részét a polgármester ellen fordítani.

A felvonulás visszhangja valóságos lavinát indított el. A belügyminiszter a városi vezetés ellen beérkezett tíz íves feljelentés alapján vizsgálatot rendelt el, amelynek során, mintegy két héten át a jászberényi pénz- és ügykezelést több évre visszamenőleg ellenőrízték. Végül a belügyminisztériumi tisztviselők megállapították, hogy anyagi visszaélés nem történt, de a közigazgatás területén súlyos hibákat követtek el. 1899 őszén Lippich főispán is vizsgálatot rendelt el. Ennek lefolytatására Török Aladár esküdt ellenségét, Benkó Albert vármegyei főjegyzőt küldte Jászberénybe. November 22-25 között maga a főispán is a városban tartózkodott és részt vett a fegyelmi vizsgálatban. Bár anyagi visszaélést most sem tudtak a polgármesterre rábizonyítani, az ügykezelésben elkövetett hibákkal indokolva 1899. december 9-én a főispán Török Aladárt felfüggesztette állásából. A pesti üzletemberből lett polgármesternek kétségtelenül jobb érzéke volt a pénzügyekhez, mint bármelyik elődjének. A közigazgatáshoz viszont nem értett és ezen a területen temérdek szabálytalanságot elkövetett. Török polgármesterségének három éve alatt a városi pótadót jelentősen csökkentették. Jászberény újabb kölcsönt nem vett fel, a hivatalnokok kirívóan alacsony bérét 20 %-kal emelték, a tanítóknak lakbér hozzájárulást folyósítottak, kitisztították a Zagyva medrét, csatornahálózatot és közvilágítást létesítettek.

Török Aladár a felfüggesztése után három hónapig a “Jászberény és Vidéke” c. lapot szerkesztette, de ezt is kivették a kezéből. Az 1901. évi országgyűlési választásokon ő volt a választási elnök és a nyílt visszaélésektől sem riadt vissza annak érdekében, hogy Apponyit megbuktassa. A gróf ellenfelére, Almássy Gézára, a menesztett főispánra választójoggal nem rendelkező munkások és szolgák is szavazhattak, míg legalább 130 apponyista szavazását különböző ürüggyel visszautasították. Ám minden igyekezet ellenére minimális többséggel Apponyinak ismét sikerült megőríznie a jászberényi választókerület mandátumát. A választási törvénysértések miatt a főispán újabb fegyelmit indított Török ellen. Nem sokkal ezután a felfüggesztett polgármestert Jász-Nagykun-Szolnok vármegye fegyelmi bizottsága hivatalvesztésre ítélte, amit a belügyminiszter a 391440/1902. sz. leiratával jóváhagyott. Török Aladár visszaköltözött Budapestre, ahol 1902 tavaszán bankházat alapított. Malmát még két évvel korábban eladta, tartozásai fejében jászberényi házát és földjeit elárverezték. Sorsjegyek árusításával is próbálkozott, de néhány év múlva csődbe jutott. Ezért kivándorolt Amerikába és az “Új Világban” közjegyzői irodát nyitott. Visszatért Magyarországra és több, mint 50 évesen huszár főhadnagyi rangban résztvett az I. világháborúban. Hősiességéért kétszer kapott Signum Laudist kardokkal ékesítve és elnyerte a Károly csapatkeresztet is. A harctéren szerzett betegsége következtében hunyt el. A Farkasréti temetőben katonai pompával helyezték örök nyugalomra.

(Cs. G.)

Források:

- SUGÁRNÉ. 2003. 236-237. p.
- CSEH G. ZOUNUK 3. 1988. 115., 117. p.
- CSEH G. ZOUNUK 5. 1990. 99-102., 105-110., 112. p.