Dr. Tóth Tamás

(Szolnok, 1893. július 6. - Budapest, 1941. január 1.)

Jogász, Szolnok polgármestere. Felmenői a XVII. század elején Báthory Gábor erdélyi fejedelemtől szerezték nemességüket. A család leszármazottai a XIX. század közepén már Hajdú és Szatmár megyékben éltek. Tóth Tamás szülei, Tóth Csongor takarékpénztári igazgató és Brisztella Anna öt fiúgyermeket neveltek fel. Valamennyiüknek „T” betűvel kezdődő keresztnevet adtak. Közülük Tóth Tihamér papi pályára lépett és nemzetközi hírű pedagógiai író, élete végén veszprémi püspök lett. Tivadar, Tóth Tamás bátyja a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium latin-történelem szakos tanára, újságírói tevékenységet is folytatott. Tóth Tamás elemi iskolai és gimnáziumi tanulmányait kiemelkedő eredménnyel szülővárosában végezte. 1911-ben érettségizett a Szolnoki Főgimnáziumban, majd jogot tanult Budapesten. 1914-ben szerezte meg a jogtudományi doktorátust. I. világháborús katonai szolgálata után 1918-ban, mint tüzérfőhadnagy szerelt le. Még ez év decemberében Szolnok város szolgálatába lépett. Egy évig aljegyzői, 1920-tól tanácsnoki, 1921. május 21-től főjegyzői állást töltött be. 1925. június 20-án Zrumetzky Viktor váratlan elhalálozása után, Tóth Tamást egyhangúlag polgármesterré választották. Mindössze 32 évével az ország legfiatalabb polgármesterének számított. Az új pozíciót elfoglaló közigazgatási vezető elődeihez képest, szokatlanul nagy energiával vetette bele magát a városfejlesztési munkálatokba. Az általános gazdasági fellendülésen kívül, kedvező feltételeket biztosítottak ehhez a hosszú lejáratú külföldi kölcsönök, amelyekből elsősorban középítkezéseket finanszíroztak. Parkosították és rendezték a Tisza-partot, bábaképző intézetet és kórházat, fa- és fémipari szakiskolát, a bel- és külterületen elemi iskolákat, korszerű szállodát és gőzfürdőt építettek. Ez utóbbi mellé fúrt artézi kút pedig mindmáig kiváló jó minőségű gyógyvizet szolgáltat. Stefánia-ház és városi szegényház is létesült, valamint újjáépült az 1919-ben rommá lőtt szolnoki színház. Két új katolikus templomot, a szegényházi kápolnát és az újvárosi templomot, valamint az evangélikus templomot is Tóth Tamás polgármestersége alatt szentelték fel. A főutcán Bauhaus stílusban korszerű postahivatalt építettek. Gabonatárházat emeltek a Tisza-parton, aszfaltozták és csatornázták a belváros fontosabb utcáit. Bár a beruházások ütemét a gazdasági világválság lefékezte, úgy tűnt, hogy Tóth Tamás népszerűsége örökre töretlen marad és az utókor emlékezetében talán a kiegyezés utáni időszak legjelentősebb szolnoki személyisége, Scheftsik István polgármester nimbuszát is felülmúlja majd. Pólya Tibor kedves karikatúrában „Szolnok nem volt, hanem lesz!” címmel örökítette meg Tóth Tamás alakját. A rendkívül rátermett és agilis polgármester kiemelkedően művelt, kiváló retorikai képességekkel megáldott ember volt. Jó ideig betöltötte a Verseghy Kör elnöki tisztségét is. Jelentős érdemei voltak a szegénygondozás korszerű, az egyén ellátására épülő formája, az egri norma szolnoki bevezetésében.

A kortársak valóságos pénzügyi bravúrnak tekintették, hogy a város az 1920-as években felvett Speyer-kölcsön kötvényeit, a kedvező dollárárfolyamot kihasználva, a névérték 25 %-áért vásárolta vissza. A polgármester látványos sikerek csúcsán állt, amikor váratlanul a szolnoki és egyes fővárosi lapok városházi sikkasztásról kezdtek tudósítani. A botrány a javadalmi hivatalban elkövetett visszaélések miatt pattant ki, de fokozatosan a város szinte egész vezetése és pénzügyi apparátusa gyanúba keveredett. Az ügy súlyosságára jellemző, hogy 1935. november 4-én Kozma Miklós belügyminiszter Tóth Tamás és az érintett tisztviselők ellen vizsgálatot rendelt el, amelyet egy félév leforgása alatt végre is hajtottak. Első körben 20 személy esetében folytatták le a vizsgálatot, amelyet újabb, alacsonyabb beosztású tisztviselőkre, a kezelő személyzetre, sőt a város által alkalmazott kertészekre és kőművesekre is kiterjedő fegyelmi eljárások követtek. Általában anyagi visszaélések, a vezetők esetében az ellenőrzés elmulasztása és könyvelési szabálytalanságok miatt marasztalták el őket. Dr. Tóth Tamás polgármester, dr. Kerekes Sándor főjegyző, a pénzügyekért kiemelten felelős dr. Sárközy György tanácsnok és dr. Kmetty György tanácsnok a vizsgálatban kulcsszemélyiségeknek számítottak, de Glykais Gyula főszámvevőt, kardvívó olimpiai bajnokot is elmarasztalták. A Speyer-kölcsönnel közvetlenül kapcsolatos manipulációk gyanúja nem merült fel. Tóth Tamás esetében útiszámlák jogtalan utalványozása, autóvásárlás, bontási építőanyagok felhasználása, „Áldás” ásványvíz ingyenes igénybevétele, a polgármester kertvárosi magánvillájának építésénél foglalkoztatott munkások bérének kiutalása és ingyen fuvarok megrendelése, vásári marhalevél kezelési díjak és végrehajtói illetmények átvétele jelentették a súlyosabb vádpontokat. A belügyminiszter Tóth Tamást azonnali hatállyal felfüggesztette állásából. A Szolnoki Királyi Törvényszék letartóztató végzést is elrendelt, ám ezt valószínűleg Tóth Tamás súlyos mozgásszervi betegségére tekintettel nem hajtották végre. A fegyelmi vizsgálatok és bírósági perek évekig eltartottak, míg általában felmentéssel, vagy enyhébb fokú elmarasztalással véget nem értek. Az elhíresült szolnoki panama-ügy miatt senkit sem ítéltek el letöltendő börtönbüntetésre. Az őrizetbe vett néhány tisztviselőt és városi alkalmazottat pedig rövid időn belül szabadlábra helyezték. A belügyminiszter azonban Szolnok város önkormányzati jogainak gyakorlását 1936. január 1-jétől felfüggesztette. A közigazgatás és különösen a pénzügyek ellenőrzésére megyei biztost nevezett ki. A város közigazgatási autonómiája csak 1937 nyarától állt helyre. A részletes fegyelmi vizsgálatot a belügyminiszter megbízásából Csongrád vármegye Közigazgatási Bizottsága folytatta le. Az 1937. június 13-án hozott fegyelmi határozat Tóth Tamást állásvesztésre ítélte. Elsősorban villájának építésekor felhasznált városi építőanyagokért és a javadalmi hivatal ellenőrzésének elmulasztásáért marasztalta el. Ám a polgármester a döntés ellen a belügyminiszterhez fellebbezett, fegyelmi büntetését enyhítették és a következő évben, nyugdíjba vonulhatott. Az ügy bírósági úton tovább folytatódott, míg 1940. március 16-án a Szolnoki Törvényszék az ügyészség indítványára ejtette a vádat, és az eljárást megszüntette. A szolnoki panama hiteles történetét eddig még nem dolgozták fel. A személyes politikai kapcsolatok az ügy elsimításában kétségtelenül fontos szerepet játszottak. Ugyanakkor a visszaélések jelentőségének felnagyításában, a polgármesterrel és közvetlen körével szemben álló városházi ellenzéknek is része lehetett. A valóság teljes tisztázása csak részletes feltáró kutatással válhat lehetővé.
Tóth Tamás a bírósági eljárás lezárása idején már nagyon súlyos beteg volt. Évek óta teljesen lebénulva, tolószékben élt. A várostól távol, a Holt-Tisza-parti nyaralójában lakott. 1940 őszétől budapesti klinikákon kezelték és itt is hunyt el a következő évben, Újév hajnalán. 1941. január 4-én a városháza dísztermében ravatalozták fel. Az egyház részéről P. Szabó Polikárp ferencrendi plébános búcsúztatta, a város tisztikara nevében dr. Kiss Gábor árvaszéki elnök mondott gyönyörű gyászbeszédet. Testét a szolnoki római katolikus temetőben helyezték végső nyugalomra. Feleségével, gyulai Gaál Ilonával egy leánygyermeket neveltek fel. Az egyedüli polgármester volt, akiről már életében közterületet - a jelenlegi Verseghy-parkot - neveztek el. A személyét övező kultusz azonban a sikkasztási botrány kirobbanásakor megszűnt és a város legszebb parkjának elnevezését 1942-ben a tragikus véget ért Horthy István kormányzó-helyettes nevére keresztelték át.

(Cs. G.)

Források:

- HIRN L. - ZSADÁNYI O. 1928. (oldalszám nélkül)
- WENCZEL I. 1930. 49; 63-64. p.
- SZABÓ B. 1935. 55-56. p.
- Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 1941. január 5. 1-2. p.
- MNL JNSZML V. 472. Szolnok képviselő-testületi jkv. 1921/143. kgy. sz.
- MNL JNSZML. V. 474/a. Szolnok polgármesteri ir. 1500/1943.

Képek: