Herpai Sándor

(Szabadszállás, 1915. június 21. – Budapest, 1998.)

A Bács-Kiskun vármegyei Szabadszálláson született 1915-ben. Édesapja Herpai Gyula kalaposmester, édesanyja Berta Teréz. Tizenhárom éves volt, amikor édesanyja meghalt. Ezután édesapja egyedül nevelte kilenc gyermekét. Herpai az elemi iskola és négy középiskolai osztály elvégzése után, 1929-től Kiskunfélegyházán tanult tovább, ahol 1934-ben tanítói oklevelet szerzett. Ezt követően 3 évig, mint sportoktató tevékenykedett a leventéknél, majd 1937 februárjában megbízták a szabadszállási gazdasági iskola megszervezésével. 1937. szeptembertől 1938. októberig Balázspusztán lett ideiglenes tanyasi tanító, novembertől pedig Kisújszálláson tanított. 1939-ben előbb ideiglenes, majd állandó jelleggel kinevezték a kisújszállási tanyasi iskolák igazgatójává. Ugyanebben az évben kapcsolatba került a Márciusi Fronttal. A második világháború alatt, 1942-44-ben kapcsolatban állt az illegalitásban működő kommunistákkal és a Györffy-kollégistákkal. Az egykori illegális kommunista, kisújszállási kubikos, majd a háború után parlamenti képviselő Bakó Kálmán visszaemlékezésében így nyilatkozott Herpai Sándorról: „Herpai Sándor igazgató-tanító volt a Turgonyi tanyasi iskolában. Vele az ismeretség úgy kezdődött, hogy találkoztam Nánási Lászlóval. Beszélgetés közben megkérdezte tőlem, hogy ismerem-e Herpait? Mondja, hogy ott van velük a Márciusi Frontban. Miért kérdezed ezt, kérdeztem? Azért csak, mert ez olyan hozzátok való volna, mert igen szélsőséges és mindég olyan üthetnékje van. Meg is ismerkedtem Herpaival. Az is igaznak bizonyult, hogy radikális természetű volt, és bátor kiállású. Közénk is került, mint szimpatizáns dolgozott velünk. Igen hasznos segítséget nyújtott a pártnak. Ez úgy realizálódott, hogy amikor engem rendőri felügyelet alá helyeztek és kiemeltek a pártból, illetve a párt tevékenységéből, akkor én a Kürtös Lajos fatelepén dolgoztam. Tilos volt emberekkel beszélgetnem, mint olyannak, aki rendőri felügyelet alatt van. Csak a munkahelyemen lehetett szót váltani a vásárlókkal. Ebben az időben Herpai Sándor közvetített a párt és közöttem, ami akkor igen veszélyes dolog volt arra nézve, aki ilyen munkát magára vállalt. Ugyancsak ő értesített bennünket 1944. október 2-án is. Jött az üzenettel, hogy meneküljünk a városból, mert újra el akarnak bennünket fogni. A pártba csak a felszabadulás után lépett be.” Herpai a szovjet csapatok bevonulását követően belépett a Kommunista Pártba és 1944. október 10-től Kisújszállás ideiglenes városi tanácsának tagja lett. A nagyrészt kubikosokból álló helybeli kommunisták őt, mint tanult embert a város közoktatásának újjászervezésével bízták meg. Novemberben rövid ideig a polgárőrség parancsnoka is volt, elődje e poszton dr. Kovács Kálmán, utódja Turbacs Mihály. November 13-án a szovjet városparancsnok megbízásával Kisújszállás város polgármestere lett. 1945 áprilisában a város polgármesterévé Szűcs Eleket választották meg, Herpai Sándort pedig Jász-Nagykun-Szolnok vármegye rendőrfőkapitányává nevezték ki. Ezzel kapcsolatban Polónyi Szűcs Lajos, a megyei politikai nyomozó osztály vezetőjének visszaemlékezéséről készült feljegyzésben ezt olvashatjuk: „Herpai Sándornak vm.rfk-nak történő kinevezését nehezen fogadta el az MKP Szolnok megyei Pártbizottság. Tisza József, Ragó Antal és Polónyi Szűcs Lajos hajnalba nyúló tárgyalást folytattak a PB-on az üggyel kapcsolatban. Tisza et-at akarták előbb helyette, de az ő feladata a párt vezetése volt. Ragó Antal et. pedig nem vállalta, mint a fegyveres szervet nem kedvelő ember. Végül is a kényszerűség vitte őket bele, hogy elfogadják Herpai kinevezését. Herpait Kovács Kálmán kisújszállási származású javasolta, aki a debreceni Id. Kormányban államtitkár volt.” Herpai kinevezéséről és tevékenységéről Zsemlye Ferenc, volt szolnoki polgármester visszaemlékezésében az alábbi adalékok olvashatóak: „Herpai Sándor vm.rfk.-nak történt kinevezését Tisza József, a MKP megyei PB vezetője elfogadta, mert a belügyminiszteri államtitkárok, Dr. Zöld Sándor és Kovács Kálmán MKP tagok javasolták őt és neveztették ki. Herpai soha sem látszott megbízhatónak, mert korlátozta a kommunista rendőrtisztek mozgási szabadságát, azonkívül egész sor olyan intézkedéseket tett, amely ellentétben állt a MKP irányvonalával. Nem tartotta magát a párt irányvonalához. Dobos Ferenc [politikai nyomozó – Cs. A.] személyi ellentétben állt Herpaival, majd Krajczi Kálmán vm.rfk. vezetővel is.” Herpai 1946. február végéig volt megyei rendőrfőkapitányi beosztásban, majd ezután rövid ideig, augusztusig Nyíregyházán volt a rendőrfőkapitányság vezetője. 1946. októberben részt vett a rendőrképzés megszervezésében, 1946-49-ben a Bajcsy-Zsilinszky rendőr tanosztály parancsnoka volt Budapesten, közben átvették a Magyar Dolgozók Pártja soraiba is. 1949-ben három hónapos pártiskolán volt, ezalatt tanfolyamvezetői tisztségéről leváltották. Ezért 1949. júliustól, saját kérésére a kultuszminisztériumba helyezték osztályvezetőnek. Részt vett a miskolci egyetem megszervezésében és a Budapesti Műszaki Egyetem reformjának kidolgozásában. Nemes János, a Szolnok megyei Erdőgazdasági Vállalat személyzeti vezetőjének visszaemlékezése szerint Herpait állítólagos nyilas múltja miatt helyezték el Szolnokról, majd a rendőrségtől is emiatt távolíthatták el. Herpait 1950. március 23-án letartóztatták, majd május 10-én Kistarcsára internálták. Felesége, Racskó Ella védőnő, a Népjóléti Minisztérium előadója minden kapcsolatot megszakított Herpaival annak letartóztatásakor. Barátja, Földi István, a kisújszállási származású, kubikosból lett főispán saját életéről szóló visszaemlékezés kötetben Herpai Sándorról és internálásáról csak az alábbi szűkszavú megjegyzést olvashatjuk: „De minden valószínűség szerint novellateremtő erejű lett volna a találkozás például […] Herpai Sándorral, akit lecsuktak a személyi kultusz idején.” Herpairól kistarcsai rabtársai egyike az alábbi jellemzést adta: „politikailag elég jól képzett, meglehetősen dogmatikus és narodnyik elhajlás tapasztalható nála.” Felrótták neki még, hogy „kispolgári önteltségén keresztül nagyfokú karrierizmus jelentkezik nála”, illetve azt, hogy „Lebecsüli a munkásosztály vezető szerepét. Ezzel szemben a dolgozó parasztságnak és az értelmiségnek túlzott jelentőséget tulajdonít.” Bár internálva volt, a táborban csak baloldaliakkal tartott kapcsolatot, ideológiai könyveket magolt, ezért, s nyers modora miatt kevesen kedvelték. 1953. augusztus 12-én szabadult. Szabadulása utáni életéről keveset tudunk. Az 1956-os forradalom alatt a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottsága tagja, a Belügyminisztérium forradalmi bizottsága egyik vezetője és a nemzetőrség egyik szervezője volt. A forradalom leverését követően Kardos László perének vádlottja lett és 1958-ban tizenkét év börtönbüntetésre ítélték, ám 1962-ben szabadult. Életének további szakaszáról nem rendelkezünk adatokkal.

Források:

- http://allamszocializmus.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=718667
- http://www.lezo.hu/nekosz/pogany/nevmutato.html
- MNL JNSZML XXXV. 57. Visszaemlékezések gyűjteménye, B/2
- ÁBTL Herpai Sándor vizsgálati dossziéja, V-002
- BICSKEI Gábor: A nyughatatlan főispán. Budapest, 1985. 141-142. p.

Képek: