Dr. Pénzes Sándor

(Jászberény, 1883. október 29. - Jászberény, 1951. október 9.)

1883-ban született tősgyökeres jászberényi családban kilencedik gyermekként. Édesapja földbirtokos volt, felmenői között többen is a város önkormányzati testületének tagjai voltak. Jászberényben járt gimnáziumba, majd Budapesten, Berlinben és végül Kolozsváron jogot tanult. 1911-ben Marosvásárhelyen ügyvédi képesítést szerzett, melyet követően Jászberényben kezdett praktizálni. Elvállalta a katolikus egyház jogtanácsosi teendőit is. 1914-ben városi tiszti főügyésszé választották, mely hivatalt 26 éven át töltötte be. Emellett előbb a Nemzeti Egység Párt, majd a helyébe lépő Magyar Élet Párt városi szervezetének elnöke is volt. Udvarias, kedves, elegáns embernek ismerték, aki egyéniségével és szaktudásával tekintélyt szerzett magának. A bankos Weisz családba nősült, amiért a háta mögött egyesek „aranykakas”-nak hívták. Korán megözvegyült és többet nem is kötött házasságot. Fényűzéstől mentes, egyszerű életet élt, gyalogosan közlekedett, fiatalon elhunyt felesége, Weisz Margit sírját pedig naponta felkereste. Magányosságát rokoni és baráti kapcsolatokkal igyekezte enyhíteni. Az Úri Kaszinó mindennapos vendége volt, de a kollégáival is gyakran mutatkozott és járókelőkkel is sokszor szóba elegyedett. 1940. december 5-én polgármesterré választották, mely tisztséget 1945. április 1-ig töltötte be. Működési ideje alatt épült meg a Nagykátai úton a gyalogsági laktanya, megkezdődött a polgári fiúiskola építése, továbbá egészségügyi beruházásokra és árvízkárosultak segélyezésére is nagyobb állami támogatásokat szerzett meg. A frontra induló katonákat ő búcsúztatta és a frontról érkezőket is fogadta. 1943-ban a hadigondozottak érdekében végzett munkájáért kitüntették. A német megszállást követően nem mondott le, a gettósítás végrehajtását késleltette ugyan, de végrehajtotta, saját anyósát is a gettóba költöztette. A szovjet csapatok közeledtekor sem hagyta el hivatalát. A szovjet városparancsnok először hivatalában hagyta, de 1945 januárjától a kommunista párti Tóth György István, mint a Nemzeti Bizottság elnöke igyekezett kezébe ragadni a közügyek irányítását és március 1-jén kimondták a polgármester leváltását. Ezt a döntést a főispán nem hagyta jóvá. A Nemzeti Bizottság és a polgármester politikai küzdelme 1945. április 4-én Pénzes Sándor lemondatásával ért véget. Utódja Tóth György István lett. Pénzes a későbbiekben sem élvezhetett nyugodt öregkort. Június 3-án koholt vádak alapján letartóztatták. 1947 októberében a Szolnoki Népbíróság ugyan nem találta bűnösnek, nyugdíját később mégis megvonták tőle és lakását is kiutalták.

Források:

- SUGÁRNÉ Koncsek Aranka: Jász történelmi arcképcsarnok. Jászberény, 2003. 180-181. p.
- http://www.selena-iusta.hu/contentpage/elhunytak-a-jaszsagban/famousperson/137
- GYURKÓ Istvánné: Jászberény régi polgármestereiről. In: Jászsági Évkönyv. 2002.
- http://epa.oszk.hu/02200/02295/00010/pdf/EPA-02295_Jaszsagi_Evkv_2002_Gyurko.pdf

Képek:

Minden jog fenntartva! © MNL Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára

Vissza Vissza