Tóth György István

(Jászberény, 1887. szeptember 24. - Jászberény, 1959. július 3.)

Négy elemi osztályt, majd négy ipariskolai osztályt végzett, Jászberényben élt és jómódú úri szabóként tartotta fenn magát. Szabóműhelye az akkori szokásoktól eltérően nem a házában, hanem a belvárosi Lehel Szálló üzleti során volt. Korán kapcsolatba került a baloldali eszmékkel, 1919-ben a Tanácsköztársaság idején a helyi munkástanács tagja, annak egyik jegyzője, valamint a forradalmi törvényszék elnöke volt. A Tanácsköztársaság bukása után letartóztatták. A Szolnoki királyi törvényszék 1921. október 20-án, 4 havi fogházbüntetésre ítélte. 1923-ban megnősült. A két világháború között és a háború alatt is fenntartotta kapcsolatait a baloldali mozgalmakkal, amiért állandóan üldözték, bebörtönözték, internálták és rendőri felügyelet alá helyezték. 1940-ben „különleges munkásszázad”-ba sorozták be. 1944 végétől a Magyar Kommunista Párt helyi szervezetének első titkárává választották, 1945 januárjától a Nemzeti Bizottságnak is tagja lett. Segített megalakíttatni a helybeli Nemzeti Parasztpárt szervezetét is annak érdekében, hogy a Nemzeti Bizottságban a Független Kisgazdapárt leszavazásának lehetőségét megteremtse. Végül a Nemzeti Bizottság elnökévé is a kommunista Tóth György Istvánt választották meg, annak ellenére, hogy Jászberényben a lakosság döntő többsége a Kisgazdapárt tagja volt. Tóth György István visszaemlékezésében erről az időszakról az alábbiakat nyilatkozta: „A helyzet az volt, hogy a Kisgazdapárt mindig szem előtt tartotta, hogy ők 70 %-os arányban vannak a városban. Egy darabig aztán próbálkoztak, hogy kezükbe vegyék az irányítást. Én olyan diktatórikus hangon léptem fel, hogy tudomásul kell venni, hogy azon a vonalon kell menni, amelyiken Oroszország megy. [Hivatalosan Szovjetunió. - Cs. A.] Egyébként is nem kell arra számolni, hogy itt majd visszatáncolás lesz.” A kommunista-szociáldemokrata-parasztpárti összefogással szembeni kisgazda-polgári demokrata erők nem tudtak hatékonyan fellépni, így kommunisták lettek az igazoló, a földigénylő és a szakmaközi bizottságok vezetői és a polgárőrség parancsnoka is. 1945. március 1-jén a polgármestert, dr. Pénzes Sándort is leváltották és helyébe Tóth György Istvánt választották meg, aki ezen hivatalt 1948-ig, nyugdíjba vonulásáig töltötte be. Működése kezdetén a politikai csatározások mellett a lakossági közellátás és a szovjet hadsereg ellátásának megszervezése, valamint a városi kórház és iskolák működési feltételeinek biztosítása jelentette a fő kihívást számára. Hivatali idejére esett a Pengő hiperinflációja, a közigazgatásban politikai szempontok alapján végrehajtott tisztogatások: az igazoló eljárások és B-listázások lefolytatása, az újjáépítő munka és a három éves terv Jászberényt érintő részének kidolgozása, a beruházások 1947-es megkezdése. Munkáját nehezítette, hogy a város lakosságának nagyobbik fele konzervatív, katolikus beállítottságú volt, akik a Magyar Kommunista Párt politikájával szemben a Független Kisgazdapártnak a magántulajdon és a szabadságjogok tiszteletére épülő polgári szemléletét támogatták. Segítette ugyanakkor a kommunista polgármestert egyrészt az a tény, hogy a vármegye élén 1945 végétől kommunista főispán és kommunista rendőrfőkapitány állt, továbbá az is, hogy a rendőrségi állomány túlnyomó része kommunistákból állt. A megszálló szovjet hadsereg jelenléte is értelemszerűen az MKP érdekeinek érvényesülését mozdította elő. Tóth György István, miközben polgármesterként pártja közigazgatási, hatalmi térnyerését messzemenően elősegítette, magánemberként alapvetően visszafogottan élt és mentes maradt pártja antiklerikális szellemiségétől. Továbbra is részt vett a pünkösdi és úrnapi körmeneteken, még a városba bérmálásra érkező egri érseket is fogadta. Nyugdíjazása előtt nem sokkal egy újságcikkből értesült arról, hogy Jászberény város polgármesteri székében változás fog bekövetkezni. Nyugdíjjogosultságát 30 évre visszamenőleg, úri szabóságának idejére is megállapították, de ennek megszavazása komoly vitát váltott ki a közgyűlésben és városszerte beszédtéma lett. Az ötvenes években városi tanácstag volt, az 1953-1954-es tanévben az ipari tanuló iskola kollégiumában kollégiumi nevelőtanárként is dolgozott.

Források:

- MNL JNSZML XXIII. 19. Szolnok MTVB Személyzeti Osztály ir. 1950-1951.
- NAGY József – TÓTH János: Jászberény város története a felszabadulástól napjainkig. Jászberény, 1970. 25-37. p.
- http://www.selena-iusta.hu/contentpage/elhunytak-a-jaszsagban/famousperson/138
- GYURKÓ Miklósné: Jászberény régi polgármestereiről. In: Jászsági Évkönyv, 2002.
- http://epa.oszk.hu/02200/02295/00010/pdf/EPA-02295_Jaszsagi_Evkv_2002_Gyurko.pdf

Képek: