Kapás Rezső

(Petrozsény, 1913. július 24. - Szolnok, 1988.)

A Hunyad vármegyei Petrozsényben született. Szüleivel 1920-ban települtek át Magyarország új határain belülre. Elemi és középiskoláit Cegléden végezte, majd Sárospatakon és Debrecenben református teológiai tanulmányokat folytatott. Fél évet egyetemen, orvostudományi karon is tanult, de ezt anyagi okok miatt félbe kellett szakítania. Apja MÁV irodakezelő volt, míg ő 1936-ban, lelkészi diplomája megszerzése után Túrkevén helyezkedett el hitoktatóként. Mint cserkészparancsnok, hogy cserkészeit mentse a leventeségtől, leventeoktatói munkát is vállalt és a levente egyesület elnökének is megválasztották, de ezt a munkáját a gyakorlatban nem végezte, még beszédet sem tartott. 1944 októberében a szovjeteket a városból visszaszorító német támadás idején Márki Gáborral és másokkal 52 sebesült szovjet katonát bújtatott a városháza pincéjében. A szovjetek ismételt bevonulását követően baloldali társaival átvették a város közügyeinek irányítását. 1945. január 8-án Túrkeve polgármesterének választották meg. Részt vett a földosztás előkészítésében, a város életének újjászervezésében. A háború végén közreműködött a Szociáldemokrata Párt és a Magyar Kommunista Párt helyi szervezeteinek megalakításában is, de az MKP vezetőségének utasítására először a Nemzeti Parasztpártba lépett be és csak 1946-ban lépett át az MKP-ba. 1946 márciusában, a hiperinfláció idején benyújtotta lemondását, de a rendkívüli időkre való tekintettel a polgármesteri teendőket végül továbbra is ellátta. 1947-1948-ban személyes ellentét alakult ki közte és a vármegye akkori kommunista főispánja, Földi István között. Kapás Rezső úgy érezte, hogy a három éves terv nagyberuházásainál a főispán háttérbe szorította Túrkevét saját szülővárosa, Kisújszállás rovására. Túrkeve ekkoriban az öntözéses gazdálkodás fejlesztésére, rizstelepek kialakítására jutott forrásokhoz, de a megye legelső gépállomásainak megépítéséből kimaradt. Kapás Rezső az MKP megyei párttitkárával, Tisza Józseffel keresett kapcsolatot a főispánnal szemben, mivel Földi és a megyei pártbizottság között is egyre éleződő konfliktus alakult ki. Az országos politikai és gazdasági életben bekövetkező fordulat nem kedvezett a paraszti származású és a kisbirtokok belterjes kertvármegyéjéről terveket szövő főispánnak, s a termelőszövetkezeti rendszer kiépítésének kezdetekor, 1948 decemberében Földi beadta lemondását. Kapás Rezsőt 1950. augusztus elején Jászberénybe helyezték, ahol előbb polgármester, majd a városi tanács elnöke volt. Hivatali idejére esett az Aprítógépgyár alapkőletétele és a Hűtőgépgyár helyének kijelölése is. 1953-tól a Begyűjtési Minisztérium főelőadója, később osztályvezetője lett. A Széna-tér egyik sarkán lakott, s itt élte át az 1956-os forradalmat is, melynek során a forradalmárok géppisztolyt is fogtak rá, de végül nem esett bántódása. 1957. februártól az Élelmezésügyi Minisztériumhoz helyezték át osztályvezető-helyettesnek, majd 1957. november 20-án Szolnok Város Tanácsának elnökévé választották. Lelkész-hitoktatói múltja miatt a helyi párt- és tanácsi vezetők egy része személyét eleinte fenntartással fogadta, annak ellenére, hogy a negyvenes évek második felétől az egyházzal és a vallással teljesen szakított, sőt, az egyházakkal szembeni politikai intézkedésekben is részt vállalt. Barátságos és közvetlen modorának köszönhetően azonban rövidesen általános népszerűséget szerzett magának kollégái körében. Széles látókörű, művelt, a városfejlesztési és városrendezési kérdésekkel különösen szívesen foglalkozó vezető volt, aki a vezetékes gázellátás, csatornázás, utcarendezés és a Tiszaliget parkosítása érdekében különösen sokat tett. Felettesei szerint munkáját a lelkiismeretesség és szorgalom jellemezte. Tagja lett az új MÁV pályaudvar tervbíráló bizottságának is és sikeresen lobbizott annak érdekében, hogy a MÁV kórház ne a vasútállomás mellett, hanem a jelenlegi helyén épüljön fel. 1966 decemberében saját kérésére felmentették tanácselnöki tisztségéből, majd 1967 tavaszán a MEZŐBER Szolnok Megyei Kirendeltségének vezetőjévé nevezték ki. 1973-ban nyugdíjba vonult, s ezután részt vett a Szolnok Megyei Levéltár helytörténeti kiadványainak szerkesztésében.

Kitüntetései:

- Munka Érdemrend arany fokozat (1970)
- Szocialista Munkáért Érdemérem (1960)
- Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970)
- MSZBT Aranykoszorús Jelvénye (1965)
- Vízgazdálkodás Kiváló Dolgozója (1962)
- Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója (1969)

Források:

- CSEH Géza: Szolnok polgármestereinek és tanácselnökeinek életrajza (Kézirat)
- MNL JNSZML V. 573. Túrkeve közigazgatási iratai, 10/1945
- MNL JNSZML V. 571. Túrkeve közgyűlési jegyzőkönyve, 49/1946. sz. bejegyzés
- MNL JNSZML XXIII. 19. Szolnok MTVB Személyzeti Osztály ir.1950-1951.
- MNL JNSZML XXXV. 57. Visszaemlékezések gyűjteménye, K/2

Képek:

Minden jog fenntartva! © MNL Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára

Vissza Vissza