I. 1. 6. A Jászkun Kerület a redempció után

A Jászkun Kerület önállóságát csak II. József alatt fenyegette veszély. Az uralkodó 1785-ben a kerületeket az általa szervezett tíz kerület közül, az I. sz. közigazgatási kerületbe osztotta. 1787-ben megszüntették a kerület közgyűlését és a nádori főkapitány tisztét. A közigazgatási feladatokat jászkun kapitánynak nevezett tisztviselők látták el, akik mellett két jegyző és egy ügyész tevékenykedett. A Jászkun Kerület csak 1790-ben, II. József halála után nyerte vissza autonómiáját.¹⁴ 1823-ban kísérletek történtek a helyi tisztújításokra, mégpedig úgy, hogy abban már az irredemptusok képviselői is részt vehessenek. Ez volt az első próbálkozás a képviseleti rendszer bevezetésére. A próbálkozás a redemptusok és szenátorok ellenállása miatt megbukott. 1832-36-ban a tisztségviselők adómentessége került a középpontba. Az adómentesség eltörlését nem sikerült elérni. 1843-44-ben azután már teljes közigazgatási átalakítást követeltek a változást óhajtók. Az ügyet az országgyűlés is megtárgyalta és a szabad királyi városok rendezésével együtt keresett megoldást. Végül mégsem lett új közigazgatási rendtartás.¹⁵

1848-ban a 25. törvénycikk megalkotásával a törvényhozók gondoskodtak a kiváltságos kerületek igazgatásának szabályozásáról. A 28. törvénycikk értelmében a nádor legfőbb bírói hatalma megszűnt. A Jászkun Kerület igazságszolgáltatása átalakult. Idáig a nádori törvényszékhez tartozó pereket a továbbiakban a hétszemélyes táblához kellett benyújtani. Az ügyek előterjesztésével egy előadót kívántak megbízni. Ugyanez a törvény a kerületek nádori főkapitányát főispáni rangra emelte. A lezajlott tisztújítások és választások után, új összetételű közgyűlés jött létre a kerületben. A közgyűlés kibővült a választással bejuttatott megyebizottsági tagokkal. A hadügyekre vonatkozó feladatot egy központi bizottmány hatáskörébe utalták. A honvédelmen kívül gazdasági, politikai ügyek döntésre előkészítését alkalmi bizottságok végezték.

1849 januárjában a kerületek főkapitánya átállt a császáriakhoz. Helyébe Windisch-Grätz és a Honvédelmi Bizottmány is kinevezte kormánybiztosát. A kerületek így két kormánybiztost is kaptak egy időben. A Jászkun Kerület közgyűlése a szabadságharc alatt utoljára Kunszentmártonban ülésezett. 1849 novemberében a Jászkun Kerület felosztását közigazgatási járásokra a főkapitány javaslata alapján végezték. A volt Jász Kerületből kialakították a Jászapáti és Jászberényi járást. A Nagykun Kerület változatlan maradt, de elnevezése Karcagi járásra változott. A volt Kiskun Kerületből két közigazgatási járás alakult Kiskunfélegyháza és Kunszentmiklós székhelyekkel.

A kerületek élén a főkapitány állt, amely a megyefőnöki beosztással azonosnak számított. A járások élén a kerületi kapitányok (cs. kir. kapitányok) rangja a szolgabírákéval azonos tisztségnek felelt meg. A kerületi főbiztost minisztériumi előterjesztésre a császár nevezte ki. A kerületi főbiztosnak alárendelt kormánybiztost (a megyékben megyefőnök, a Jászkun Kerületben főkapitány) a kerületi főbiztos előterjesztésére a hadsereg fővezére nevezte ki. A járások élén álló kerületi kapitányokat (szolgabírák) a főkapitány jelölésére a kerületi főbiztos nevezte ki. A kerület lakosságának hagyományaiktól eltérően, nem lehetett beleszólása a kinevezésekbe.

Az ország véglegesnek szánt közigazgatási rendeletét a császár 1850 szeptemberében hagyta jóvá. A Jászkun Kerület a Pest-Budai közigazgatási kerületbe lett besorolva. A törvényszéki járások száma ötről hétre emelkedett. A Jászberényi és a Jászapáti járás megmaradt. A Kiskunságban a korábbi két járás helyett három lett, Halas, Kunszentmiklós és Félegyháza. A Nagykunságban a korábbi egy helyett kettő alakult, Karcag és Kunszentmárton székhelyekkel.

A Magyarországon bevezetendő végleges közigazgatási rendszert szervező rendeletet a császár 1853 januárjában jóváhagyta. A Jászkun Kerületben lényeges változásra csak a kapitányságnál (szolgabíróság) került sor. A járási közigazgatási hivatalok nemcsak közigazgatási ügyekre, hanem igazságszolgáltatási ügyekre is hatáskört kaptak. Ily módon a közigazgatás és a jogszolgáltatás ismét egyesült. A Jászkun Kerületben megalakultak a cs. kir. kapitányságok, amelyek közigazgatási hivatalként működtek, de a kapitány a bíróság vezetését is ellátta. A korábbi 5 közigazgatási és 7 törvényszéki járás helyett, 6 járást szerveztek: Jászberényi, Jászapáti, Karcagi, Félegyházi, Halasi, Kunszentmiklósi járás. Az 1861-ben tartott közös Jászkun kerületi közgyűlés az 1848. évi önkormányzat visszaállítását szerette volna elérni. Az ezt követő Schmerling provizórium időszakában (1861-1865) a főkapitány közvetlenül a kancellár, illetve a helytartó alárendeltje lett. A közigazgatás és a törvénykezés elkülönült és külön személy vezette az adminisztrációt. A kerületi tisztikarok megalakulása után, az egyes helységek tanácsai 1862 elején újjáalakultak. A városok új tanácsai közigazgatási, törvénykezési és rendőri osztályból álltak. A törvénykezési osztály elnöke a főbíró lett, ide tartoztak a törvénykezési tanácsnokok, és a jegyzők. A közigazgatási osztályba a közigazgatási tanácsnokok, a rendőrbiztos, a másodbíró, az állami adószedő és a közigazgatási jegyzők tartoztak.

A kiegyezés után, 1867-ben a Jászkun Kerület főkapitányának rangját a főispánéval egyenlőnek ismerték el. A Jászkun Kerületben a közigazgatási szervezet újjáalakítása azonban eltért a vármegyék szervezeti megújításától. A kerületben az volt az elv, hogy az önkormányzat alapja a község, így a 25 község önkormányzati egységét jeleníti meg a Jászkun Kerület, mint törvényhatóság. Az 1867-es összkerületi tisztújító közgyűlésen a főkapitány elnökölt, a községek beküldött szavazatait egy alkalmi bizottság számolta össze, melybe minden kerületből 5 tagot küldtek. A közigazgatási élet 1868-ra stabilizálódni látszott. A közgyűlésekre az ügyeket alaposan előkészítették. A tárgyalásra kerülő témákat a hetenként, szükség esetén naponta ülésező kisgyűlésben intézték, csak jóváhagyásra terjesztették a közgyűlés elé. A gyors ügyintézést szolgálta az állandó és alkalmi bizottságok létrehozása. Az alkalmi bizottságok a közgyűlés első napján megkapták a feladatokat, és már másnap előterjeszthették véleményüket. Az első kapitány javaslatára négy, tárgyalást  előkészítő bizottmányt állítottak össze. Ezen kívül létezett még, két állandó bizottmány.

A polgári átalakulás következő lépése az igazságszolgáltatás reformja volt. Az 1869. évi 4. törvénycikk a régi rendi bíróságok helyébe, a polgári bíráskodást helyezte. Ez nem aratott osztatlan lelkesedést a kerületekben, hiszen ez kiváltságaik megszüntetésének első lépését jelentette. A következő az 1870. évi 42. törvénycikk, amely lényegében megszüntette a Jászkun Kerületek kiváltságos különállását és megpróbálta a polgári vármegyerendszer keretébe illeszteni. A közgyűlés helyébe a törvényhatósági bizottság lépett .A régi kiváltságos területeken, mint a Jászkunság, megmaradt a tisztviselők régi elnevezése. A közgyűlés elnöke a kormány képviselője, a főispáni feladatokkal megbízott főkapitány lett. A törvényhatóság első tisztviselőjének helyén az alispáni jogkörrel rendelkező alkapitányt találjuk. Ügyintézői a főjegyző és az aljegyzők. Az egykori kisgyűlés helyébe az állandó választmány lépett. Véleményező és javaslattevő szervként működött, a kisgyűlés korábbi határozathozatali jogát azonban nem kapta meg, azt az alkapitány vette át. A volt kiváltságos területeken három járás alakult, amely azonban nevében megtartotta a kerület elnevezést. A Kiskun kerület Kiskunfélegyháza székhellyel, a Nagykun kerület Karcag és a Jász kerület Jászberény székhellyel. A kerületek élén járási főszolgabírók hatáskörével felruházott kerületi kapitányok álltak. A kerületbe tartozott 9 rendezett tanácsú város és 19 község. A kerületi közigazgatási hálózat lényegében 1876-ig változatlan maradt a megyék területrendezéséig

A Jászkun Kerület életének utolsó éveiben több személyi változás is történt. Érdemes megemlíteni ezeket a tisztségviselőket, hiszen nemcsak a megszűnő kerületek, de az újonnan létrehozott megye első vezetői is lesznek. 1873-ban a Jászkun Kerület főkapitányának Kiss Miklóst Kecskemét város országgyűlési követét nevezték ki. Az új kerületi alkapitány pedig Sipos Orbán lett. 1876-ig több elképzelés is felmerült a kerületek megyékbe illesztésével kapcsolatban. Önálló jász megye, kiskun megye vagy kun megye alakítása vetődött fel, de nem tudtak meggyőző érveket felsorakoztatni ezen elképzelések mellé. Végül a Kiskun Kerületet leválasztották történelmi társkerületeiről és Jászberény sem tudta megőrizni vezető helyét. A király 1876. június 19-én szentesítette az 1876. évi 33. törvénycikk. A törvény létrehozta Jász-Nagykun-Szolnok vármegyét a Jász Kerület a Nagykun Kerület és Külső-Szolnok területeiből. A Kiskun Kerületet Pest-Pilis-Solt-Kiskun megyébe tagolták be. ¹⁶

Előző

Következő