III. 3. Az 1956-os forradalom közigazgatási szervei Szolnok megyében

III. 3. 1. A Szolnok Megyei Forradalmi Munkástanács megalakulása

A forradalom híre teljesen váratlanul érte a helyi párt- és tanácsi szerveket. Bizonytalanságukat csak növelték az országos pártvezetéstől és a kormánytól érkezett ellentmondásos, a valós helyzet félreismerésén alapuló utasítások. Kálmán István, a Szolnok megyei pártbizottság első titkára a helyzet kiértékelése céljából, már október 23-án összehívta a helyi pártvezetőséget. Az ülésen elhatározták, hogy a megyei, városi és járási pártbizottsági alkalmazottakat mintegy nyolcvan főt felfegyvereznek, hogy fegyveresen őrizzék a pártszékházakat a megyében.¹ Az október 23-át követő napokban a tanácsi szervek igyekeztek eleget tenni a kormánytól érkezett ellentmondásos utasításoknak. Apró Antal miniszterelnök-helyettes október 24-én távmondatban szólította fel a helyi tanácselnököket és a végrehajtó bizottságok tagjait, akadályozzák meg, hogy a Budapesten fosztogató és terrorcselekményeket elkövető „fasiszta csőcselék” tevékenysége vidékre is kiterjedjen. Fodor Mihály és Tóth Imre, a megyei tanács elnökhelyettesei újabb távmondatokat küldtek a községi tanácsok elnökeinek, melyekben az éttermek és italboltok nyitva tartását korlátozták. Betiltották a mozielőadásokat és elrendelték a gépállomások, téesz magtárak, istállók stb. őrzését, azzal az elképesztő indoklással, hogy a fővárosban szétvert ellenforradalmárok munkásruhában vidékre menekülnek és ott várhatóan újabb fasiszta provokatív cselekményeket követnek el.²

A Szolnok megyei pártbizottság vezetői növekvő aggodalommal várták a kiszámíthatatlan eseményeket, mivel a városban napról napra nagyobb tömeg verődött össze és a munkások között megnőtt a politikai változásokat követelők befolyása. Az egyetemisták visszafogottan viselkedtek, de a munkások és a vasutasok érzékelhetően radikalizálódtak. Egyre nyíltabban és hangosabban skandáltak kommunista-ellenes jelszavakat. A kisebb rombolásokat, a kommunista jelképek eltávolítását is ők hajtották végre. A pártbizottság több forrásból is értesült arról, hogy október 26-ára a munkások nagy tömegtüntetést szerveznek, miközben Budapestről semmilyen eligazítást nem kaptak arra, hogy mit tegyenek.

Gerencsér Miklós, az MTI szolnoki kirendeltségének vezetője október 25-én este a színházban volt, mivel éppen az ő darabjának bemutatására készült a társulat. A rádión befogták a miskolci stúdió adását, amely bemondta, hogy Borsod megyében megyei munkástanács alakult, amely a munkástanácsokra támaszkodik és élvezi a megyei pártbizottság támogatását is, mindent elkövetnek, hogy megőrizzék a rendet és elkerüljék a vérontást. Pauló Lajos rendező, a színház párttitkára azonnal felvetette, hogy Szolnokon is hasonlóképpen kellene cselekedni, mert másképp nem lehet a rendet megőrizni a városban. Tudták, hogy a munkások másnap is az utcára vonulnak, ezért elhatározták, hogy megpróbálják átvenni a kezdeményezést, nehogy az indulat vezérelje a tömeget. A színészek közvetlenül az üzemekkel akarták felvenni a kapcsolatot. Pauló Lajos és Gerencsér Miklós ezzel szemben azt javasolták, hogy a pártbizottság megkerülésével semmiképpen se cselekedjenek. Pauló ekkor felhívta a diósgyőri Lenin Kohászati Műveket és az ottani munkástanács elnökét további információkért, aki elmondta, hogy pontokba szedett követeléseiket eljuttatták a kormányhoz, az üzemekben munkástanácsokat választottak, s ezek küldötteiből alakult meg a Borsod Megyei Munkástanács. A miskolci pártszervek és fegyveres testületek is a munkástanács mellé álltak.³

Ezután Gerencsér felhívta a megyei pártbizottságot, majd Kablay Lajos helyőrségparancsnokot. Kálmán István első titkár utasítására két pártfunkcionárius ment át a színházba. Kablay a helyettesét, Miskolczi alezredest küldte oda. Gerencsér Miklós és a színészek tájékoztatták őket a miskolci eseményekről, emlékeztettek arra is, hogy a másnap reggelre tervezett szolnoki munkásfelvonulásnak beláthatatlan következményei lehetnek. A miskolciak követeléseit ők, a színészek feljegyezték és egyetértenek azokkal.

Hajnalba nyúló vitát követően, a kora reggeli órákban Gerencsér Miklós és György László további megbeszélések céljából átmentek a megyei pártbizottságra. Magukkal vitték a borsodi követelések alapján összeállított pontokat, amelyeket ismertettek a megyei pártvezetéssel, akik közül mintegy tízen gyűltek össze Kálmán István szobájában. Megegyeztek abban, hogy Kálmán maga hívja népgyűlésre a gyárak dolgozóit és felolvassa a Gerencsérék által összeállított 16 pontot, amelyek némelyikének élességét a pártbizottság módosításai némileg tompították.

A pontokban – az országosan elterjedt programokkal egyezően – követelték a kompromittált személyek eltávolítását a pártvezetésből és a kormányból, Farkas Mihály és társai perének nyilvános tárgyalását, a tervgazdaság felülbírálását, a külkereskedelmi szerződések nyilvánosságra hozatalát, az uránium és alumínium békés célokra, magyar érdekeknek megfelelő felhasználását, bérrendezést és a nyugdíjkorhatár leszállítását,⁴ az erőszakos tsz-szervezés megszüntetését, a beszolgáltatási rendszer felülvizsgálatát, a lakásviszonyok javítását, barátságot a Szovjetunióval a teljes egyenlőség alapján, szolidaritást a lengyel néppel, barátságot Jugoszláviával, teljes vélemény- és sajtószabadságot, szabad képviselőválasztást, a Szovjetunióban elítélt hadifoglyok hazatérését, a szovjet csapatok haladéktalan kivonását és végül március 15. és október 6. ünnepnappá tételét. A pontok mellé rövid szövegű röplapot is fogalmaztak, amely a város és a megye lakosságát rendre és nyugalomra intette. A röpcédula kéziratát Kálmán István aláírásával és a megyei pártbizottság pecsétjével nyomdába adták, ahol 4-500 példányt elkészítettek a reggeli órákra. A megyei pártvezetőség tagjai elfogadták Gerencsér és a színészek javaslatát a szolnoki munkástanács felállításáról, majd megkezdték a testület szervezeti és működési rendjének kidolgozását.⁵

Reggel a gyárakban már nem kezdődött meg a munka. Miután megérkezett a pártbizottság népgyűlésre hívó üzenete, a menet elindult a Járműjavítóból a városközpont felé. Útközben csatlakoztak a Papírgyár, a Bútorgyár, a Gépjavító Vállalat, a Cukorgyár és a többi üzem dolgozói. A József Attila úti szovjet laktanyához érve a „ruszkik haza” jelszót kiabálták, a rendőrség épülete előtt megéljenezték a magyar rendőrséget, a pártiskola előtt pedig azt követelték, hogy „lakás legyen belőle.” A gyárakból szinte valamennyi munkás felvonult, de ott voltak az intézmények dolgozói és az iskolák tanulói is. A tömeg kilenc órakor kezdett sokasodni a szolnoki Kossuth téren. A gyűlést Kálmán István nyitotta meg. „Nehéz forradalmi időket élünk, feltámadt a nép igazi alkotóereje” – kezdte beszédét az MDP megyei első titkára, majd felolvasta a 16 pontot és közölte, hogy délután a városi tanács dísztermében megalakítják a munkástanácsot. Addig az üzemek válasszák meg küldötteiket, akiket a városi munkástanács választásra delegálnak.⁶

A tömegnek azonban ez már kevés volt. Egyesek néhány párt- és tanácsi funkcionáriusnak (Csáki István megyei harmadtitkárnak, Pintér Dezsőnek, a városi tanács elnökének és Zsemlye Ferencnek, a megyei tanács elnökhelyettesének) azonnali lemondását követelték. Csáki és Pintér, akik a népgyűlésen jelen voltak, a mikrofon elé léptek és lemondtak tisztségükről. Ugyancsak lemondott Kátai Sándor, a városi tanács osztályvezetője. Ezután a munkások közül néhányan, köztük a nagyobb köztiszteletnek és népszerűségnek örvendő Dancsi József MÁV fűtőházi lakatos ment fel a városháza erkélyére és nyugalomra intette az embereket. Egy színész elszavalta a Nemzeti dalt, majd a tömeg a munkásvezetők többszöri felszólítása után lassan oszladozni kezdett.⁷

A munkások egy része visszament az üzemekbe és megválasztották küldötteiket, a városi munkástanács alakuló ülésére. A tömeg másik része a városban maradt és megpróbálta ledönteni a szovjet emlékműveket. A színháznál lévő szivar alakú oszlopot több órás kísérletezés után a Kőolajkutató Vállalat lánctalpas „sztalinyec” traktorával sikerült földre rántaniuk, a megyei tanács mögött felállított domborművet pedig a Verseghy Ferenc Gimnázium és a gépipari technikum diákjai törték össze vasrudakkal.⁸

A délután két órára összehívott választói gyűlés helyszűke miatt nem a városházán, hanem egy órával később a megyeházán ült össze, amelyet szinte teljesen ellepett a tömeg. A gyárak, intézmények és a helyőrség küldöttein kívül sokan mások is bementek a megyei tanács zsúfolásig megtelt dísztermébe. A megyei pártbizottság elképzelése szerint a városi munkástanács csupán tanácskozó jellegű, javaslattevő testület lett volna a városi tanács vb. felett, amely tovább végezte volna a tényleges közigazgatási feladatokat. Az 50-55 tagból álló munkástanács 14-15 biztossal az élen, a tanács szakigazgatási szervei feletti ellenőrzést gyakorolta volna. A munkástanács biztosainak közvetítésével az üzemek észrevételei és bírálatai az államhatalmi szerveken keresztül jutottak volna érvényre. A fellelkesedett tömeggel és a munkások öntudatos vezetőivel ezeket a látszateredményeket nem lehetett elfogadtatni. A városi munkástanács megalakult és teljes jogkört követelt magának.

A választást Kálmán István, a megyei pártbizottság első titkára vezette le. A különböző szakterületek biztosainak személyére javaslatot kért az üzemek és intézmények küldötteitől, akik a neveket bekiabálták. A listára felírt személyeket ezután kézfelnyújtással választották meg a munkástanács biztosaivá, más néven az intéző bizottság tagjává. A munkástanács elnöke Dancsi József lett, aki csak hosszas győzködés, nem utolsósorban Kálmán rábeszélése után volt hajlandó a tisztséget elvállalni.

A húszfős intéző bizottság tagjainak túlnyomó többsége értelmiségi munkakörben dolgozott, tizenketten tagjai voltak az MDP-nek. A munkástanácsba Kálmán Istvánt is beválasztották, ő azonban biztosi tisztséget nem vállalt. A testület többi tagjáról nem maradtak fenn adatok, csupán a biztosok tevékenysége ismert. A biztosi feladatot nem vállalt tagok gyakorlatilag nem vettek részt a testület további munkájában.

Amikor a gyűlés befejeződött, a megyei tanács épülete előtt várakozó 6-8000 fős tömegnek az épület erkélyéről felolvasták a munkástanács tagjainak névsorát, a megválasztott biztosok pedig kiléptek az erkélyre és bemutatkoztak. Ekkor a tömegből sokan követelni kezdték, hogy Juhász Imréné a megyei tanács elnöke és Zsemlye Ferenc elnökhelyettes mondjon le. Mindketten kimentek az erkélyre és lemondtak.

Az október 26-i szolnoki események a résztvevők óriási létszáma (15-20 ezer fő)⁹ és a tömeg vegyes összetétele ellenére különösebb rendzavarás nélkül zajlottak le. Az a tény, hogy a városban a november 4-ei szovjet katonai beavatkozásig semmiféle tettlegességre nem került sor, elsősorban a munkástanács vezetőinek köszönhető. Október 26-án délután, a tömeg a megyei tanács előtt többszöri felszólítás ellenére sem akart feloszlani. A fiatalok, egyetemisták és munkások fegyvert követeltek, hogy Budapestre menjenek és bekapcsolódjanak a harcokba. Este 7-800 fő a katonai repülőtérre vonult és fegyverek kiadását követelte. Kablay Lajos alezredes a tüntetők 5 fős küldöttségét rendkívül szívélyesen fogadta, de a fegyverek kiosztására vonatkozó kérelmüket elutasította.¹⁰

Október 26-a után a megyeszékhelyen a forradalom csendes, nagyobb tüntetésektől mentes szakasza kezdődött meg, a munkástanács november 4-ig kézben tartotta az irányítást. Október 26-án az országos párt- és állami vezetés is elismerte és engedélyezte a forradalom alatt spontán módon létrejött munkástanácsok működését, amit Kádár János, az MDP új első titkára 26-án délután 16 óra 30 perckor jelentett be a Kossuth rádióban.¹¹ Ám Szolnokon ekkorra már nemcsak az üzemi munkástanácsok, hanem a városi munkástanács is megalakult. A rádiónyilatkozat csak mintegy utólag legitimálta a megválasztott munkástanács működését.

A szolnoki munkástanács megválasztásán néhány vidéki küldött is részt vett és a megalakult Intéző Bizottság tagjai közül egyesek foglalkozásuk révén megyei hatáskört láttak el (megyei kórház, megyei rendőrkapitányság, megyei bíróság és a megyei tanács alkalmazottai). Ezért már a megalakuláskor felvetődött, hogy a testület ne városi, hanem megyei munkástanács legyen. Másnap, október 27-én hivatalosan is felvették a Szolnok Megyei Forradalmi Munkás-, Paraszt- és Katonatanács nevet, és a testület hatáskörét az egész megyére kiterjesztették.¹²

Előző

Következő