III. 3. 3. A Szolnok Megyei Forradalmi Munkás-, Paraszt- és Katonatanács tevékenysége (október 27–november 3.)
Az 1956-os forradalom megyei csúcsszervei csak néhány esetben vették fel a munkástanács elnevezést (Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár megyében alakultak meg hasonló néven a megyei forradalmi tanácsok).38 A szolnoki névválasztásra feltehetően a Borsod megyei példa alapján került sor, de a testület tagjai baloldali elkötelezettségüket is hangsúlyozni kívánhatták ezzel. Kablay Lajos alezredes, szolnoki helyőrségparancsnok az október 27-i ülésen többször is hangoztatta, hogy „munkástanács vagyunk, tehát nem forradalmi tanács,”39 ennek ellenére a forradalmi jelző használatban maradt. A tanács személyi összetétele lényegében nem változott a forradalom napjaiban, csupán egyetlen intéző bizottsági tag jelentette be, hogy nem kíván tovább részt venni a testület munkájában. A Szolnok Megyei Forradalmi Munkástanács belső egysége mégsem volt teljes. A szolnoki egyetemisták már az október 26-i választáson kifogásolták, hogy sajtó- és rádióbiztosnak Kocsár József tanársegéden kívül a kommunista Gerencsér Miklóst választották, aki pedig, újságíróként szakmailag nélkülözhetetlennek tűnt a mérnöki végzettségű Kocsár mellett.40
Gerencsér igyekezett megakadályozni, hogy a sajtó és a szolnoki rádió az általa túlzottnak tartott követeléseket közölje, ezért személyét az egyetemisták mindvégig támadták. A szolnoki egyetemi kar MEFESZ-bizottsága és a megyei forradalmi munkástanács számos más kérdésben is szemben állt egymással. Gerencsér Miklós 1957-ben tett vallomása szerint az egyetemen szinte óránként újabb és újabb követeléseket fogalmaztak meg, amelyeket átküldtek az egyetemi épülettel szemben lévő megyeházára a forradalmi munkástanácsnak. Az egyetemisták október 28-án bizalmatlansági indítványt terjesztettek be a Nagy Imre-kormánnyal szemben, követelve, hogy a kompromittált miniszterek mondjanak le tisztségükről; Nagy Imre tisztázza szerepét a statárium kihirdetésében és amennyiben ő írta alá a rendeletet, akkor mondjon le. A memorandumot a szolnoki rádióban be akarták olvasni, de Gerencsér ezt nem engedélyezte, mire az egyetemisták azon a címen követelték Gerencsér leváltását, hogy akadályozza a sajtószabadságot. Gerencsér Miklós néhány nap múlva le is mondott sajtóügyi biztosi tisztségéről, ezt azonban a megyei munkástanács nem fogadta el. November 1-jén több tagból álló bizottságot választottak a rádió és a megyei lap élére, melynek vezetője dr. Fazekas Zoltán tanársegéd, az egyetemi kar dékáni hivatalának vezetője lett. Ő az újságcikkek megjelenését, illetve a rádióadások szövegét Gerencsérrel együtt közösen engedélyeztethette. Bizonyos fokú, mérsékelt cenzúra Szolnokon a forradalom egész időszakában érvényesült, mivel a kormányt és különösen Nagy Imrét támadó újságcikkek a megyei lapban nem jelenhettek meg, ilyen riportokat a helyi rádió sem sugárzott. A Nagy Imre-kormány elleni bizalmatlansági indítványt egyébként a megyei munkástanács is túlzottnak tartotta és nem továbbította Budapestre.41
Az egyetemisták megkísérelték befolyásukat kiterjeszteni az üzemi munkásságra, hogy támogatásukkal megnövelhessék súlyukat a megye vezetésében, vagy amennyiben ez nem sikerül, leválthassák a megyei munkástanácsot.42 Október 29-én az egyetem épületében a hallgatók és az üzemi munkástanácsok képviselői értekezletet tartottak, amelyen álláspontjukat egyeztetve az alábbi követeléseket fogalmazták meg: a rendőrségen és a honvédségen belül alakuljanak forradalmi tanácsok, szervezzék meg a fegyveres munkásőrséget, emeljék 30 főre a megyei munkástanács intéző bizottságának 20 fős létszámát, az ott a rendőrséget képviselő két biztos helyett válasszanak újakat, Gerencsér Miklós sajtó-, rádió- és tájékoztatási biztost váltsák le, „mert a szolnoki rádióadó a valóságnak nem megfelelően tájékoztatja hallgatóit.”43
A munkásság és a diákok felfegyverzésének követelése Szolnokon mindvégig az egyik legfontosabb kérdés maradt, ehhez azonban a megyei munkástanács és ezen belül különösen Kablay Lajos helyőrségparancsnok semmiképpen sem akart hozzájárulni. Dancsi József, a megyei forradalmi munkástanács elnöke és Kablay alezredes folyamatos kapcsolatot tartott a szolnoki szovjet katonai alakulatok vezetőivel. Attól tartottak, hogy amennyiben a lakosság kezébe fegyver jut, fegyveres összetűzés alakulhat ki a szovjetekkel, vagy a szolnoki ÁVH-sokkal. Legfőbb törekvésük pedig éppen a vérontás elkerülése volt.
Kablay Lajos, hogy az egyetemistákat és a munkásokat a fegyveres harc következményeivel szembesítse, október 30-án 17 tagú küldöttséget vitt repülővel Budapestre. A küldöttség a Ferihegyi repülőtérről gépkocsival a Parlamenthez ment, de csak dr. Fazekas Zoltán, Kocsár József és Bulyáki Ferenc szolnoki munkás jutott be az épületbe. Ő a folyosón megszólította Kádár Jánost, aki néhány soros üzenetet küldött a szolnokiaknak, amelyben a rend helyreállítása és a munka megindítása érdekében összefogásra szólította fel őket. A rövid levelet Kádár Nagy Imrével is aláíratta.44
A budapesti útról Fazekas és Kocsár a szolnoki egyetemen még aznap este beszámolt és Kocsár később Karcagon is tájékoztatót tartott a fővárosban tapasztaltakról. A küldöttség útjáról a Nép Lapja és a szolnoki rádió is részletesen tudósított. A szolnoki egyetemisták a látottak és hallottak hatására hajlottak a kompromisszumra. Beleegyeztek, hogy a fegyveres nemzetőrség tagjai csak katonákkal és rendőrökkel közösen, hármas csoportokban járőrözhetnek. Az október 30-án megalakult szolnoki nemzetőrség csak egyetemistákból, mintegy 30-35 főből állt. A munkások tömeges felfegyverzésére nem került sor a megyeszékhelyen.45
Október 31-én a forradalmi munkástanács határozatot hozott a megyei tanács végrehajtó bizottsága vezetőinek eltávolításáról és az osztályok élére is új vezetőket nevezett ki. A munkástanács jóváhagyta a megyei bíróság és a szolnoki járásbíróság elnökének leváltását, amiről az ügyészségen és a bíróságon alakult forradalmi tanács tagjai döntöttek.46 A tanácsi és bírósági vezetők leváltását elsősorban dr. Aszódi Imre, a munkástanács igazságügyi biztosa szorgalmazta. A kisgazdapárti Aszódi sokkal radikálisabb személyiségnek bizonyult, mint a forradalmi munkástanács tagjainak többsége. Az agilis és művelt jogász a munkástanácsban egyre inkább meghatározó szerephez jutott. Október 31-én, amikor az egyetemisták az ÁVH tagjainak letartóztatását követelték, a munkástanács az ő javaslatára hozott határozatot arról, hogy Szolnok megyében az ÁVH állományának minden hivatásos tagját őrizetbe kell venni a legfőbb ügyésztől kapott utasításnak megfelelően.47
November elejére a megyei munkástanácson belül az egyetemistákat képviselő dr. Fazekas Zoltán és Kocsár József, valamint az ugyancsak radikálisabb intézkedéseket szorgalmazó dr. Aszódi Imre és Jankovics Lajos intézőbizottsági tagok befolyása érezhetően megnövekedett. Ugyanakkor a megyei pártbizottság, amely a testület megalakulásában kezdeményező szerepet játszott, a döntések meghozatalába nem kívánt közvetlenül beleavatkozni. A hatalmat gyakorlatilag már október 26-án átruházta a forradalmi munkástanácsra, amelynek politikai vonalvezetésében érdemi radikalizálódás a belső erőviszonyok módosulása ellenére nem következett be.
A forradalmi munkástanács működésével azonban nemcsak az egyetemisták voltak elégedetlenek. 1957-ben tett vallomásában Lengyel János színész gittegyletnek nevezte a testületet tehetetlensége miatt. A munkástanács tagjai a kommunista Gerencsér Miklós szerint sem csináltak egyebet, mint az egyetemisták követeléseit tárgyalták és a megye különböző részeiből érkezett küldötteket fogadták. A küldöttségeket minden esetben arra figyelmeztették, hogy óvják meg településükön a rendet, és mindaddig semmi lényeges intézkedést ne tegyenek, amíg az országban nem áll helyre a rend.48A megyei munkástanács igazán hatékony intézkedéseket Szolnok közellátásának, a gyárak működésének biztosítása, a vasútállomáson rekedt élőállat szállítmányok takarmányozása, majd a vágóhídon történt feldolgozása és a Budapestre indított élelmiszerszállítás megszervezése terén foganatosított. A szolnoki üzemek november 4-ig folyamatosan termeltek. Működésük csak ekkor állt le, rövid időre.
A megyei forradalmi csúcsszerv és a vidéki forradalmi tanácsok kapcsolatát a telefonvonalak esetleges működése, a tömegközlekedés leállása és a szovjet csapatok állandó vonulása is akadályozta. Ennek ellenére a vidéki küldöttségek már október 27-én felkeresték Dancsi Józsefet, a megyei munkástanács elnökét, aki ismertette velük a felállítandó forradalmi bizottságok, illetve tanácsok felépítését és működését, a megyei pártbizottság által jóváhagyott sémának megfelelően. Október 31-én néhány, a járási székhelyekről érkezett küldött részvételével tartott értekezleten Dancsi javasolta a tanácsi apparátus leépítését, de átfogó, az egész megyében érvényesíthető koncepciót sem ő, sem a megyei forradalmi tanács értelmiségi tagjai nem tudtak kidolgozni. Egy alkalommal Dancsi József felkeresett néhány vidéki forradalmi tanácsot. Október 29-én gépkocsival Mezőtúrra, Törökszentmiklósra és Kuncsorbára utazott, ahol részt vett a helyi forradalmi szervek gyűlésein. Felszólalásaiban a kommunista funkcionáriusok leváltását támogatta, de a folyamatos termelés biztosítására, az ifjúság felfegyverzésének megakadályozására és a tsz vagyonának megőrzésére figyelmeztette a forradalmi tanácsok tagjait. Törökszentmiklóson a kommunista funkcionáriusoknál lévő fegyverek összeszedéséről, Mezőtúron pedig a leváltott régi vezetők Szolnokra szállításáról is intézkedett.49
A megyei munkástanács ülésein többé-kevésbé rendszeresen csak a szolnoki járás községeinek küldöttei jelentek meg. Szolnok megye távolabbi részeire, a Tiszafüredi járásban, Karcagon és a Jászságban lezajlott eseményekre a megyei munkástanácsnak gyakorlatilag nem volt befolyása. Maga a testület – elnevezése ellenére – inkább tekinthető városi, mint megyei csúcsszervnek. A Szolnoki Városi Tanácson október 28-án alakult tíztagú forradalmi tanácsnak politikai hatásköre nem volt, csupán élelmezésügyi, lakásügyi, egészségügyi stb. kérdésekkel foglalkozott.50 Jászberénnyel, Szolnok megye második legnagyobb városával a megyei munkástanácsnak szinte alig volt kapcsolata, a szolnoki rádió Jászberényből semmilyen hírt nem kapott.51 A Jászság székhelye Szolnok helyett inkább a megyén kívül keresett kapcsolatokat. A jászberényi forradalmi bizottság október 31-én határozatot hozott arról, hogy összeköttetést kell teremteni a Borsod Megyei Munkástanáccsal, Orendás Bélát, a városi forradalmi bizottság tagját pedig megbízták, hogy vegye fel a kapcsolatot a főváros forradalmi tanácsával.52 November 2-án Imre Béla, a Jászberényi Járási és Városi Forradalmi Bizottság küldötte Szolnokon felkereste a megyei munkástanácsot, míg a bizottság két másik tagja Heves megyébe, Gyöngyösre utazott. Imre Béla látogatásán kívül Jászberény és a Szolnok megyei forradalmi vezetés között más személyes kapcsolat nem jött létre.53 A Szolnoktól távoli Tiszafüred ugyancsak más megyékkel (Borsoddal és Hevessel) keresett összeköttetést.
Történtek próbálkozások a vidék bevonására a megyei forradalmi munkástanács munkájába, de a tényleges együttműködés a rossz közlekedési és közbiztonsági viszonyok, továbbá az idő rövidsége miatt nem alakulhatott ki. Abból a célból, hogy a Szolnok megyei forradalmi szervek működését összehangolják és ténylegesen is egységes irányítás alá helyezzék, a megyei munkástanács november 6-ra tanácskozásra hívta meg a hét járás és hét város küldötteit. A közlemény értelmében minden járásnak és városnak két-két megbízottat kellett volna a megyei forradalmi munkástanácsba delegálni, akik a testület teljes jogú tagjai lettek volna tanácskozási és szavazati joggal. A megyei munkástanács intéző bizottságának mind a 20 tagja szolnoki lakos volt és csak funkciójuk révén láttak el néhányan formálisan megyei hatáskört.54 Az értekezletre a november 4-én bekövetkezett események miatt már nem kerülhetett sor.
A megyei forradalmi munkástanács külső, megyén kívüli kapcsolatait is inkább a passzivitás jellemezte. A más megyékből érkezett meghívásokat elfogadták, csatlakoztak a győri és miskolci forradalmi központokhoz, Szolnok azonban november 4-ig semmilyen regionális szerepkört nem töltött be.
November 1-jén Gerencsér Miklós telefonon beszélt Szigethy Attilával és a megyei forradalmi munkástanács nevében bejelentette, hogy Borsod–Abaúj–Zemplén és Bács–Kiskun megyékhez hasonlóan Szolnok is csatlakozik a Dunántúli Nemzeti Tanácshoz. Ugyancsak november 1-jén Mihala Ferenc, a Borsod Megyei Munkástanács küldötte érkezett a Tisza-parti városba, hogy a megyei munkástanács képviselőit Miskolcra hívja. Mihala kérésére Kocsár József a meghívást a Békés Megyei Forradalmi Tanácsnak is továbbította. November 2-án Szolnokról Kocsár József és Jankovics Lajos gépkocsival Miskolcra utazott, ahol részt vettek Észak és Kelet–Magyarország Nemzeti Tanácsának alakuló ülésén. Az ott hozott határozati javaslatot a Szolnok Megyei Forradalmi Munkástanács nevében mindketten aláírták.55 November 2-ra a Dunántúli Nemzeti Tanács a katonai és munkástanácsok küldötteit Győrbe hívta. Kocsár visszaemlékezése szerint ő Győrben is járt, ahol megbeszélést folytatott Szigethy Attilával.56
A szolnoki rádió fennmaradt műsorborítékai két nemzetközi vonatkozású, helyi eseményről tartalmaznak adatokat. 1956. október 26-án távirat érkezett a szolnoki üzemmérnöki egyetemi karra a Drezdai Közlekedési Főiskoláról, amellyel a szolnoki intézmény több éve állt szakmai kapcsolatban. A keletnémet egyetemisták szolidaritásukat fejezték ki az ellenforradalmi elemek ellen indított harc iránt, amelyet információik szerint a szolnoki diákok folytattak. A dezinformáció sikerességét tükröző táviratra október 31-én a szolnokiak a rádió hullámain adtak önérzetes választ: „ezúton adjuk hírül nektek, német barátaink, hogy Magyarországon a magyar nép nem ellenforradalmi elemek ellen, hanem a független, szabad, demokratikus Magyarországért harcol”. Mivel a szolnoki rádióállomás rövidhullámon külföldre propaganda műsorokat is sugárzott, elképzelhető, hogy az egyetemisták válasza eljutott az NDK rádióhallgatóihoz. 57
Egy másik, Szolnokon leadott rádióhír arról tudósított, hogy november 3-án délután egy lengyel, egy német és egy francia újságíró érkezett a Tisza-parti városba. Az újságírók meggyőződtek arról, hogy Szolnokot szovjet alakulatok vették körül és a Kilián repülőtiszti iskola repülőterét is szovjet páncélosok tartják sakkban. Hosszasan elbeszélgettek a megyei munkástanács tagjaival, akiktől többek között megkérdezték, hogy milyen politikai elképzeléseik vannak a jövőre vonatkozóan. „A forradalmi munkástanács tagjai egyöntetűen azt a választ adták, hogy nem hajlandók letérni a szocializmus építésének útjáról, természetesen a teljes függetlenség és semlegesség keretei között.”58
A visszarendeződés a közigazgatásban legelőször Szolnokon kezdődött meg. Kálmán István, a megyei pártbizottság első titkára már november 5-én közölte a megyei forradalmi munkástanács tagjaival, hogy a pártbizottság a régi államigazgatási szervek helyreállításáról és a forradalmi bizottságok működésének megszüntetéséről hozott határozatot. A megyei munkástanács tagjai ellenállás nélkül beszüntették a testület működését. Dancsi Józsefet, a munkástanács elnökét azonban négy nappal később, november 9-én a megyei pártbizottság hozzájárulásával a Szolnoki Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága elnöki tisztségével bízták meg. Dancsit 1957. január 31-én mozdították el tisztségéből. Kálmán István és a szolnoki pártvezetőség november 4-én, akárcsak korábban, október 26-án, ismét 180 fokos fordulatot hajtott végre és már a forradalmi tanácsok működésének korlátozására vonatkozó kormány-határozat megjelenése előtt felszámolta a megye forradalmi tanácsát.
A Szolnok Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága november 7-én rendkívüli ülésen jelentette ki, hogy Kádár János Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányának programjával mindenben egyetért és teljes mértékben támogatja annak megvalósítását. A Munkás-Paraszt Forradalmi Intézőbizottságnak átkeresztelt megyei tanács végrehajtó bizottságának tagjai közé azonban beválasztották Kablay Lajos helyőrségparancsnokot, Kurucz Józsefet, a munkástanács iparügyi biztosát, Vedrődi Gusztáv mezőgazdasági biztost, továbbá Mondok József és Németh Béla közlekedési biztosokat is, akik október 23-a előtt is tagjai voltak a megyei tanácsnak. Juhász Imréné megyei tanácselnököt és Zsemlye Ferenc tanácselnök helyettest, akiket az október 26-i népgyűlésen mondattak le, nem vették vissza állásukba. A többi vezető tanácsi funkcionáriusnak november 3-án kézbesített felmondólevelét hatálytalanították így ők ismét elfoglalhatták helyüket a megyei közigazgatásban. A megyei tanács forradalmi intézőbizottságának ideiglenes vezetésével Tóth Imre elnökhelyettest bízták meg.59
A megyei intézőbizottság utasítást adott a községeknek, járásoknak és városoknak, hogy végrehajtó bizottság helyett hasonlóképpen alakítsanak munkás-paraszt forradalmi intézőbizottságot. Erre általában nem került sor, de a megyei tanács végrehajtó bizottsága sem használta többé a forradalmi intézőbizottság elnevezést, tekintettel arra, hogy a kormány november 7-én rendeletet hozott a tanácsok végrehajtó bizottságai eredeti feladatkörének és jogainak visszaállításáról, továbbá intézkedett a megyei tanácsok mellé kormányösszekötők kinevezéséről.60
A megyeszékhellyel ellentétben vidéken a régi közigazgatási rendszer visszaállítása többnyire széles ellenállásba ütközött. Különösen a Tiszántúlon indult nehezen újra a végrehajtó bizottságok működése. A Tiszafüredi járásban még decemberben is csak négy községben lehetett tanácsülést tartani, noha egy megyei értekezleten a járási vezetők már november közepén utasítást kaptak arra, hogy a községekben tanácsüléseket kell szervezni. Tiszaderzsen a tanácsülés alatt 3-400 fős tömeg gyűlt össze botokkal és fejszékkel felfegyverkezve a tanácsháza udvarán és követelte a tanácstagok azonnali lemondását, amelyre a fenyegetés hatására sor is került: a tanácsülést feloszlatták. Tiszaigaron és Tiszafüreden a tanácstagok nagy része el sem mert menni a meghirdetett ülésre. Egyedül Nagyivánban sikerült a tanácsülést megtartani, ahol a forradalom idején is a régi vezetés tartotta kezében a hatalmat. A Törökszentmiklósi járáshoz tartozó Kengyelen a végrehajtó bizottság csak november végén kezdhette meg működését, amikor karhatalmisták erőszakkal zavarták el a forradalmi tanács tagjait a községházáról.61 A Kunszentmártoni járáshoz tartozó Öcsödön november 19-én a végrehajtó bizottság összehívását maga a községi forradalmi tanács kényszerítette ki, amelyen a vb-tagokon kívül a forradalmi tanács tagjai is részt vettek. Leszavazták a tanácselnököt, és helyére a forradalmi tanács elnökét választották a vb élére.62 A forradalmi tanácsok sok helyen zavartalanul működtek tovább.63
A helyi forradalmi szervek a fokozódó politikai nyomásnak novemberben még többnyire sikeresen ellenálltak és néhány esetben meg tudták akadályozni, hogy a leváltott funkcionáriusok ismét elfoglalják állásaikat. A Tiszafüredi Nemzeti Tanács 1956. november 23-án ülést tartott és éppen a kormány utasítására hivatkozva tiltakozott a járási tanács elnökhelyettesének visszahelyezése ellen. A kormányutasítás ugyanis kimondta, hogy akit a nép nem akar megtartani eddigi hivatalában, az menjen vissza a termelőmunkába. 64 Gyökeres változást a forradalmi tanácsok és a végrehajtó bizottságok erőviszonyában csak a kormány december 8-án megjelent 17/1956. sz. határozata hozott, amely a forradalmi bizottságokat, illetve tanácsokat feloszlatta és elrendelte, hogy a forradalmi bizottságok által eltávolított vezetők térjenek vissza munkahelyeikre. A tanácsok végrehajtó bizottságainak tagjai sok helyen csupán december végétől mertek részt venni a végrehajtó bizottság ülésein. Ekkorra már a karhatalom hozzákezdett a lakosság megfélemlítéséhez.65
1957. január végétől felgyorsult a Rákosi-rendszer menesztett funkcionáriusainak visszahelyezése és ezzel a restauráció a közélet minden szférájában. 1956. október 23-a után, 228 tanácsi vezető közül 126 vb-elnököt, elnökhelyettest és titkárt távolítottak el állásából, vagy mondattak le a forradalmi gyűléseken. Március 15-ig közülük 56-an visszakerültek eredeti állásukba. A megyei tanács végrehajtó bizottságának és a járási tanácsok végrehajtó bizottságainak elnökeit nem helyezték vissza, de az elnökhelyettesek nagy része ismét elfoglalhatta állását. Az eltávolított négy városi vb-elnökből kettő, a 65 községi vb-elnökből 36 került vissza. Ugyanakkor a tanácsi apparátus létszámát jelentősen, 2108 főről 1735 főre csökkentették. Elsősorban a politikai szempontokat vették figyelembe és a létszámapasztást a forradalomban exponált tisztviselők eltávolítására használták fel, de a szakmailag leggyengébb dolgozókat is elbocsájtották, vagy más területre, alacsonyabb beosztásba helyezték. Egyidejűleg nagyarányú tisztogatást hajtottak végre a választott tanácstagok között. Kuti György, megyei tanácsi vb-titkár 1957. április 11-én összeállított jelentése szerint 143 olyan tanácstagot tartottak számon a megyében, aki „az ellenforradalom során kompromittálta magát” és ügyüket az összeférhetetlenségi bizottság elé utalták.66 Május közepéig összesen 168 tanácstagot hívtak vissza, közülük azonban csak 75 személy esetében indokolták a döntést egyértelműen a forradalomban való részvétellel.67
A megyei tanács végrehajtó bizottságának 1957. január 21-i ülésén a forradalom időszakában lemondatott Juhász Imréné vb-elnök és Zsemlye Ferenc vb-elnökhelyettes visszahívásáról hoztak határozatot, vagyis jóváhagyták eltávolításukat az apparátus éléről. Március 12-én új döntést hoztak és Zsemlyét visszahelyezték korábbi funkciójába. Juhászné vb-elnöki státuszának visszaállítását is kezdeményezték, ám megromlott egészségi állapotára és családi körülményeire hivatkozva maga kérte, hogy tekintsenek el ettől.68 A levéltári dokumentumokból nem derül ki a szélsőségesen balos nézeteiről ismert Juhász Imréné döntésének oka. Sértette talán az önérzetét, hogy éppen azok akarták funkciójába visszahelyeztetni, akik nem sokkal előbb még visszahívását hagyták jóvá? Vagy inkább a február közepén történt ügyészi kinevezése miatt nem vállalta a megyei tanács elnökségét újra? Ugyanis mint járási, majd júliustól megyei ügyész a forradalom résztvevőivel szemben könyörtelen fellépést tanúsított. Juhászné országgyűlési képviselői mandátumát továbbra is megőrizte. Az 1957. június 3-án elhangzott parlamenti hozzászólásában az ügyészek és bírák liberalizmusát példákkal alátámasztva ostorozta, s a dolgozók kérésére hivatkozva követelte, hogy a megyei bíróságok mellé minél előbb szervezzék meg a népbírósági tanácsokat.69
A Szolnok Megyei Tanács választott tagjai közül nyolc személyt zártak ki az 1956-os őszi eseményekkel kapcsolatosan, s közöttük olyanokat is, akik a forradalom eseményeiben közvetlenül nem vettek részt. Kaposvári Gyula múzeum-igazgatót azért távolították el a testületből, mert a november 4-e utáni napokban erélyesen és sikeresen lépett fel a volt ávósok által őrizetbe vettek szabadon bocsájtása érdekében. Talán érdemes a kor szellemét jól tükröző indoklást szó szerint idézni: „ /Kaposvári Gyula/ ...mentőakciót indított többi társával a letartóztatott fasiszták kiszabadítására és mozgósította Dancsival, Kun Elekkel és még több hasonszőrű társával az embereket arra, hogy követeljék a fasiszták szabadon bocsájtását.” Várdai Jánosné tanácstagot pedig csupán házastársa tevékenysége miatt távolították el a megyei tanács tagjainak sorából, mivel a férj a törökszentmiklósi Barnevál munkástanácsának elnöke volt. 70 A megyei tanács tagjainak és tisztviselőinek átvilágítása egészen júniusig folytatódott. Ebben elsősorban Zsemlye Ferenc, a visszahelyezett vb-elnökhelyettes és Juhász Imréné játszott kezdeményező szerepet, ez utóbbi vb-tag minőségében. Bejelentésük alapján a vb Papp Rózsa TÜK71-vezető, dr. Nagy Dezső megyei állatorvos, Vágási Kálmán agronómus, Závodszki Sándor sport-előadó ellen fegyelmi vizsgálatot indított.72 Koltai Józsefet, a megyei tanács munkaügyi osztályának vezetőjét ellenforradalmi tevékenység miatt elbocsájtották, ám a Minisztertanács Titkársága enyhítette büntetését, de az alacsonyabb beosztás helyett, inkább máshol vállalt munkát. Sós József, a Kunszentmártoni Járási Tanács vb-elnöke önként mondott le tisztségéről, Sipos Istvánt, a Törökszentmiklósi Városi Tanács megbízott vb-elnökét viszont a megyei tanács végrehajtó bizottsága elbocsájtotta állásából.73 Valamennyiük ellen ellenforradalmi tevékenységükre hivatkozva indult meg a vizsgálat, jóllehet az őszi eseményekben Sipos kivételével csak passzív szerepet töltöttek be. A káderlapok és egyéb személyi iratok kiadása, vagy belépésük a tanácsokon belül alakult forradalmi bizottságokba súlyos fegyelmi vétségnek számított.74 A forradalomban való részvétel miatt, 1957. május közepéig 19 községi vb-elnököt és 14 vb-titkárt váltottak le.75
Jó félévvel a Kádár-kormány hatalomra kerülése után már a közigazgatás minden szintjét megbízható káderek töltötték meg és tömegesen folytak a bírósági eljárások a forradalmi tanácsok vezetőivel és meghatározó tagjaival szemben. Különösen súlyos büntetésre, olykor 10-15 évre ítélték azokat, akik a Kádár-kormány rendeletével szembeszegülve a forradalmi közigazgatási szerveket november 4-e után nem oszlatták fel és a tanácsi igazgatás visszaállítását gátolni igyekeztek. A Kunhegyesi és a Kunszentmártoni járás forradalmi vezetőit népbíróság elé állították, de a Tiszafüredi járás tisztségviselőire is szigorú ítéleteket szabtak ki. A bíróságoknak nem az igazságszolgáltatás, hanem a megtorlás és megfélemlítés volt a céljuk. Ezt bizonyítja, hogy abban az esetben, ha a forradalmi tanács vezetője emigrált, mint például Mezőtúron és Kunhegyesen a tanács elnök-helyettesét, vagy valamelyik tagját ítélték aránytalanul súlyos büntetésre.
Kiadványunkban a megyei, járási, városi és községi forradalmi szervek vezetőinek adatait tüntettük fel. Az elnökök, elnök-helyettesek, titkárok és különleges megbízást teljesített személyek nevét vettük fel. Néhány esetben azokat is szerepeltettük, akik kiemelt funkciót nem viseltek ugyan, de a testületekben meghatározó személyiségeknek számítottak. A nemzetőr-parancsnokokat csak akkor neveztük meg, ha egyúttal a forradalmi tanácsoknak is tagjai voltak. Adataink Szolnok megye BM-monográfiájából és operatív dossziéiból származnak, amelyek eredeti példányai az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában találhatók.76
Minden jog fenntartva! © MNL Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára